60
dések röpködnek, amelynek
lényege, hol van Mayer úr?
Hol lenne, vagy a recepcióban,
vagy táborhelyeket mutat,
esetleg ő maga irányítja a fej-
lesztést, a kézzel ásott, lom-
bokkal takart, mezőre néző
mellékhelységeknél. Esetleg a
közelben lévő indián táborral
egyezkedik. Mert hát milyen
a gyerek, elviszik nyaralni, s
mindjárt indiánná változik,
éjszakai túrákra megy, egész
nap fürdik és a zúgókon csak
kenuval hajlandó lejönni.
A nyárfasor tövében az
ebédlőasztal évről-évre hos�-
szabb pár méterrel. Az ebé-
det osztó Villing Sanyi már
csúzlival küldi hátra a des�-
szertet, vagy a repetát. Ő
már az elmúlt évben is nagy
udvartartással érkezett. A
rákosmenti Waldorfosok is
vele tartanak.
Vannak férfiak, akiket elég
ritkán látni a táborban, ők a
pecások, velük van a legkeve-
sebb gond, hajnalban eltűnnek,
majd sátorbontáskor anya szól:
1 Szólj apádnak, indulunk
haza!
A halakról természetesen
Mayer Zsolt gondoskodik.
Említhetném a nap-és víz-
imádókat, vagy a gyűjtögető-
ket, mint Nagy Luca, kinek a
hasa még sosem pirult le, a víz
iszaprétege semmilyen titkot
nem tartalmazhat, minden
csiga és kavics felméretett. Az
extrém sportok hívei a torony-
ugrásban élik ki magukat, ezt
szolgálja egy víz fölé nyúló
vastag ág, jó magasan. Van-
nak férfiak, akiknek ugrása
után várni kell
kis ideig, mert
lassan dolgozik a
vízgyűjtő terület.
Itt
található
a Titanic kicsi-
nyített
mása,
egy óriási trak-
tor gumibelsője
képében.
Zsolt
hatalmas viha-
rokat
gerjeszt,
naponta,
lehet
küzdeni a fenn-
maradásért. Egy
jókora délelőtti
tengeri
vihar
után kicsit több fogy az aznapi
bablevesből. Van egy érdekes
szekta is a táborban, aszkéta
nők serege guggol nap mint nap
a tűző napon, hol hámoznak
valamit, hol galuskát szaggat-
nak és halkan duruzsolnak, ha
elmész mellettük ilyesmit lehet
hallani:”az én Bálintkám így,
Marci képzeljétek úgy,”aztán
egyszerre felugranak és a szél-
rózsa minden irányába elsza-
ladnak, ebéd, ebéd! Tódul a
nép, Az „ezt nem szeretem”
helyett, inkább a „kérek még”
hangzik el többször.
A családi tollaslabda baj-
nokságra mindig szürkület
előtt kerül sor, ilyenkor már
jó csapkodni a levegőt, mert
a szúnyogok is játszanak.
Az „ezt kóstolja meg szom-
széd!” nem valami jóféle italra
vonatkozik, előkerülnek a
szúnyogriasztó balzsamok.
Az esti tábortűz idejére
lecsendesedik a világ. Boró-
kát is sikerül megtalálni min-
dig a nővéreinek. A tűz körül
anyák ringatják gyermekeiket,
énekszóra táncol a láng. A
nagyobbak belemélyednek a
kozmosz vizsgálatába, Mayer
Zsolt beindítja az aznap esti
meteorrajt.
Tízenegy óra után indul a
felnőtt program, megjelenik
Tóth Sanyi, már elaludt gyer-
meke. Kemény antropozófiai
kérdések kerülnek terítékre.
Mielőtt dűlőre jutnánk szét-
széledünk, csak Tarnavölgyi
Gábor mormog még valamit
a foga között a determináció-
ról, majd legyintve pecabotjá-
ért nyúl.
Én a sátramban álmodozok
még egy kicsit, hogy jövőre
luxus felszereléssel érkezem,
olyan sátor, amiben felállha-
tok kempingágy, amire leül-
hetek, állólámpa, nyugágy és
egy vastagabb gumimatrac,
aztán megkocogtatom a talajt,
mert időnként egy vakond
böködi a derekamat alulról.
Érzem, van életprogramom a
jövő évezredre is.
A nap fényében
