70
Még korai nagy dolgokat mon-
dani, hiszen elsős gimnazisták
a legkülönbözőbb helyeken.
Hallom, Hanga kitűnő tanuló
a Premontrei gimnáziumban.
Három lány kiválóan telje-
sít a Törökben, Kata egy év
alatt három év kémiáját tudja
összehangolni, a külföldre
(Ausztriába) került fiúk állják a
sarat, Gergő, aki nyolcadik év
októberében elhatározta, hogy
ausztriai gimnáziumban tanul
tovább, úgy tanulta a néme-
tet, amit addig nem kedvelt
igazán, hogy ma eredményes
küzdelemről
számolhatunk
be, sikeres, mint olvashattam
egy emailben. A Waldorf gim-
náziumba járók a megszokott
légkörben erősödnek tovább,
legyen az Fót, a Göllner Mária
Regionális Gimnázium vagy
az óbudai Waldorf. Senki nem
mondta azt, hogy keveset kap-
tak, azt igen, hogy megállják a
helyüket az új iskolában.
Visszatérve
Pannához,
meggyőződéssel vallom, hogy
a Waldorf pedagógia alapkö-
vei, amiért én is tanító lettem,
nem csorbultak. Mik ezek
az alapkövek? Sok van, most
csak azokat emelem ki, ame-
lyek valamilyen okból elém
kerültek, hogy erősítsenek. A
legalapvetőbb az a mondás,
amit még Wittenben, a tanár-
képzésen hallottam: „a bol-
dog villanyszerelő, aki estén-
ként hegedül”. Sziklaszilárd
alapkő. Önök sok ilyen embert
ismernek? Vagy, eszembe jut
Vekerdy Tamás gyakran emle-
getett példája, a kínai császá-
rokról, akiknek nem csak had-
vezérnek, politikusnak kellett
lenniük, de fuvolán zenélni és
művészien táncolni is tudni
kellett. Ezt is jó régen hallot-
tam és akkor tessék, 2014 feb-
ruárjában kezembe veszem a
Nők Lapja 6. számát és Mül-
ler Péter visszaigazolja a fent
Nyitottan a világra
