65
Dióhéjban
V
an, amikor az embert
nagyon foglakoztatja
egy kérdés, egy gondo-
lat, esetleg jó ideje, s egyszer
csak jön valaki és a kezembe
ad egy könyvet fellapozom és
„véletlenül” rátalálok a kér-
désem válaszára. Velem már
úgy is megtörtént ez, hogy
egy ócskapiacon barangolva
akadtam egy ilyen könyvre,
aminek témája éppen nagyon
foglalkoztatott. Ezt nevezem
rátalálásnak, de van, aki ins-
pirációnak nevezi. Steiner is
ír róla, nagy segítsége lehet
ez a tanítónak is. Kedves ese-
teimből idézek.
Budapestről jártam ki taní-
tani Gödöllőre. A HÉV-en
utazva volt időm átgondolni
napi teendőimet, jó felkészü-
lési idő volt ez. Egy alkalom-
mal azon töprengtem, hogy
közeleg a hónapünnep és
valamit elő kell adnom az osz-
tályommal, elsősök voltunk.
Mielőtt folytatom, nézzük
meg mi is az a hónapünnep.
A Waldorf pedagógiának
megfelelően évente többször
tartunk ilyen összejövetelt,
hívják évszak ünnepnek is.
Ilyenkor az iskola közössége
előtt mutatkozunk meg. Ilyen-
kor nyitott az iskola a szülők,
nagyszülők és minden kedves
érdeklődő előtt. Az iskola leg-
nagyobb termében minden
osztály bemutat valamit, ami
jellemző a hátrahagyott idő-
szak munkásságára. Ilyenkor
egymás után következnek
az osztályok, az elsősök már
körbe tudnak állni, tapsolnak,
dobognak verseikhez, dalaik-
hoz. A másodikosok már furu-
lyáznak is, esetleg már némi
ízelítőt adnak készülő kis szín-
darabjukból. A harmadikosok
megmutatják hogyan tanul-
ják a szorzótáblát ugrókötél-
lel, kis rigmusokkal fűsze-
rezve. Természetesen széles a
skála, mindenki szerepel, van
euritmia bemutató is, végre
láthatják a szülők, hogy mi is
ez valójában. A nagyobbak
Rátalálás
Értés, figyelem
