66
már saját zenekísérettel illetik
a Petőfi vereseket. A gimisek
megjelennek a maguk által
leforgatott, megvágott, han-
gosított versklippjeikkel, vagy
beszámolnak a földmérés epo-
cháról, vagy szociális munkás-
ságukról, és így tovább. Életre
nevelés ez, kis koruktól szok-
ják a szülők, ismerősök, tár-
saik, tanáraik kíváncsi tekinte-
tét. Nyolcadik évre gyakorlott
szereplőkké válnak.
Visszatérve a HÉV sze-
relvény utasfülkéjébe, tana-
kodom, mit adjunk elő. Van
a tarsolyomban egy hosszú
Gazdag Erzsi mesevers, Az
égig érő palota. Ez jó lenne,
de lehet hogy túl hosszú, talán
inkább másodikban, mor-
fondírozok. De már mondo-
gatjuk ezt a verset a reggeli
körben. (Minden osztály úgy
van kialakítva, hogy a padok
mögött van egy olyan szabad
tér, ahol reggelente körben
állva ritmikus mozgásokat
végezhetünk.)
Eszembe jut, hogy van egy
olyan szövegrész, ahol meg-
szólal egy síp. Honnan veszek
egy szép hangú sípot?
Megérkezem,
leszállok,
bemegyek az iskolába, elkez-
dődik a főoktatás, (nyolc órá-
tól tízig). Elém áll Gazsa és azt
mondja, nézd, Miklós bácsi
milyen sípom van, a nagypa-
pámtól kaptam és ujjai közé
fog egy kis réz töltényhüvelyt,
majd megfújva hallom a mese
szép hangú sípját. Rátalálás,
köszönöm, ez volt a jel, sikere-
sen előadtuk a hosszú verset.
Meghatározó élmény volt.
Több év elteltével bioló-
gia epochámra készülődtem.
(Epocha néven azt az időszakot
értjük, amikor egy tantárgyat
három-négy héten át tanítunk
minden reggel a föoktatás ide-
jében. Ilyenkor a szaktárgyak
igyekeznek kapcsolódni a
főoktatás témájához.)
Az epocha füzet köztudot-
tan nagyon szép a Waldorf
iskolákban, színes, tele gyö-
nyörű rajzokkal, ez a diákok
könyve. Általában egy-egy,
a tárgyra vonatkozó, vers-
sel, vagy egy rajzzal szoktam
megnyitni ezeket a füzeteket.
Pár napja gondban voltam, mi
legyen az első lapon. Egyszer
valahonnan, valami lehetet-
len szövegkörnyezetből fel-
bukkant egy szöveg, csak úgy
világított, hogy ez kell oda
arra a lapra. Interneten utá-
nanéztem ki az írója, s most
leközlöm az egészet egy kis
bevezetővel. Képzeljék el, egy
biológia tárgyat ezzel a gon-
dolattal kezdeni, szép Wal-
dorf szokás.
„A gyermek, aki születik,
tíz fontot nyom. Ebből nyolc
font víz, a többi egy marék-
nyi szén, mész, nitrogén, kén,
foszfor, kálium és vas.
És ennek a gyermeknek
minden cseppje valaha egy
felhő párája, hókristálya,
köd, harmat, forrás vagy egy
városi szennyvízcsatorna vize
volt. A szén és nitrogén min-
den atomja valaha milliónyi
különböző vegyület része volt.
A fény útja
