Dióhéjban
55
sélem. A gimnazista tanulóink
szalagavatójára
készültünk.
A gödöllői Doktoranduszok
házában folyt a beépítés. Ezt a
termet esküvőkre is ki szokták
adni. Szerelés közben odajött
egy ifjú pár és mondják, hogy
itt lesz az esküvőjük és zenekart
keresnek.
3
De mi nem szoktunk lag-
ziban zenélni, mi ír zenét ját-
szunk…
3
Na ez kell nekünk, mert a
mi társaságunk ír táncházba
jár.
3
Akkor ez sorsszerű –mond-
tam és máris megegyeztünk.
Innen kezdve megjelentünk
egy pár lagzin, de csak bará-
toknak. Vörös Bea testneve-
lés tanárnőnk, aki többször
tartott velünk ír táncházat,
a pesti Benczúr-házban tán-
coltatta meg férjét és barátait.
Húztuk Szalai Iminek is a
Lázár lovastanyán, hogy csak
párat említsek.
2003-ban nagy kalandban
volt részünk, megjelentünk a
Sziget fesztiválon, egy agya-
fúrt ötlettel. Wootsch Péter,
pesthidegkúti Wladorf szülő,
aki a civil szervezetek össze-
fogója volt, jó ötletnek találta,
hogy alakítsunk ki a szigeten
egy „szigetet”. El is kerítettünk
egy részt, amit elneveztünk
„Wald-Dorf-nak”. Itt sátoroz-
hattak a Waldorf iskolás gye-
rekek, s úgy voltak, a szülők
megnyugvására, „ tanári felvi-
gyázás” alatt, hogy közben ezek
a tanárok minden nap zenéltek
és éjjel is ott aludtak. Kőhalmi
Ákos kollégánk megcsinálta
az egész falu arculatát, pla-
kátostul, zászlóstul, pedagó-
giai és sport programokkal. A
zenekar, gondolhatnánk, elérte
csúcspontját, amikor Péter
meghívott a Civil sátorba kon-
certezni. Megtisztelve éreztük
magunkat, csak ez a sátor a
nagyszínpaddal szembe volt,
ahol velünk egy időben meg-
szólalt egy híres rock zenekar,
úgy hatezer ember háttal állt
nekünk, (a sátorban negyven).
Mi is eljátszottuk a progra-
munkat, aki hallotta adja át. De
így most „nagy arccal” mond-
hatom, az Irma játszott a Sziget
fesztiválon is.
Amit
beszámolómból
semmiképp nem szeretnék
kihagyni, az az erdőkertesi
rock kocsma, a Donga. Gon-
dolná a kedves olvasó, hogy
mi ez? Egy büdös kocsma,
hangos zenével? Nem! Kultu-
rális központ, igazi klub, egy
boltíves pincében. Szerintem
a térség egyetlen avantgarde
helye (2005). Havonta egyszer
van az a program, ahol az este
folyamán költők saját verseiket
mondják, a srácok által készí-
tett filmekkel, pszichológiai
játékokkal, színi előadásokkal
előzik meg a rock koncerte-
ket, Illyés Robi vezetésével. (Ez
valamikor általános volt, hogy
züllött azzá, amit ma diszkó-
nak neveznek?)
Egyszer, amikor mi játszot-
tunk ott, s épp a Kex együttes
dalait favorizáltuk, a kulturális
részbe meghívtuk Kisfaludy
Andrást, a Kex egykori dobo-
sát, aki ma dokument filmeket
készít és ő mesélt zenekaráról,
az akkori időkről. Utána pedig
levetítette a Kex-ről készített
filmjét. Mindezek után jöt-
tünk mi és elénekeltük a Csalá-
dot, az Elszállt a hajót, a Déva
várát, a Büdös sajtot, a Hetedi-
ket és így tovább. Zárójelben
megjegyzem, mi nagy áhítattal
viseltettünk ezen dalok iránt,
mondta is Kisfaludy: gyerekek
ez egy vidám nóta, de ki merte
utánozni Baksa Soós zseniális
előadását.
Az Irma ma is létezik
(2012), de igen ritkán ját-
szik, mert ifjú tagjai kiléptek
a nemzetközi porondra, Illés
dzsesszgitáros,
különböző
formációkkal járja a világot,
Réka Londonban hegedül
egy szimfonikus zenekar-
ban, én az Irmából átigazol-
tam a „Pannába”, 2008-ban
született, nekem esténként
mesélnem kell. A változás új,
ifjú embereket hozott, Kiss
Dodóval az élen, de erről az
időszakról egy következő cik-
kemben számolok be.
Ír zene ma
