67
Dióhéjban
Olyan elesett, hogy még
egy baktérium is megölheti,
amely olyan kicsiny, hogy
ezerszeres nagyításban is csak
pontnak tűnik a látómezőben.
Ez a „semmi” azonban hús-
vér testvére a tenger hulláma-
inak, a viharnak, a villámnak,
a Napnak, a Tejútnak. Ez a
porszem testvére a búzaka-
lásznak, a fűnek, a tölgynek,
a pálmafának, a sárgarigó fió-
kának, az oroszlánkölyöknek,
a csikónak és a hókristálynak.
Van benne valami, ami
érez, vizsgálódik, tűr, vágyik,
örül, szeret, bízik, gyűlöl, hisz,
kételkedik, vonz, taszít.
Ez a porszem gondolataival
mindent átfog, a csillagokat és
az óceánokat, a hegyeket és a
szakadékokat.
És mi lenne a lélek tar-
talma, ha nem a világminden-
ség, csak dimenziótlanul.”
Janus Korczak: Gondolatok
a gyermekről
Ez az ember 1942-ben egy
haláltáborban végezte be éle-
tét. Miért??
Rátalálás. A hetedik osztály
egyik legizgalmasabb, várva-
várt epochája a csillagászat.
Szép volt, jó volt, eljött az év
vége és én azt gondoltam,
hogy ennek a tárgynak jegyé-
ben, a csillagokat teszem bizo-
nyítványverseim témájául. (A
Waldorf iskolában, év végén ,
minden gyerek kap a szöveges
értékelése mellé egy verset,
amit a tanár csak neki ír. Ez
tartalmazhat pedagógiai üze-
neteket is. A következő évben,
reggelente, elmondják ezt a
verset. Ez egy szép kezdése a
napnak.
Huszonhat vers a csillagok-
kal! Legyen művészi, tartal-
mazzon üzenetet, személyre
szólóan, s a gyerek mondja
szívesen a következő évben.
Próbálkozásaimat elégedet-
lenség kísérte, nem tetszettek,
amit írtam. Engedélyezett
dolog, ha valaki már végképp
nem tud saját verssel előállni,
akkor választhat valamilyen
klasszikus idézetet, versrész-
letet, csak ez az adott gyer-
mekhez szóljon. Ilyeneket
találni majdnem olyan nehéz,
mint a sajátokat megírni.
A verseskötetek után jött
az internetes keresés, beírom,
csillagversek. Jönnek is a
ezoterikusok, a slágerszöve-
Íme, egy-két bizonyítványvers
Csillának:
Karját nyújtja felém a szél,
Elém állt a Göncölszekér,
Utazni visz majd felfelé,
Magasra a csillagok felé,
Felveszem ezüstös ruhám,
Mit a Hold fénye hint reám,
Felöltök mindent, ami Ék,
A Napnak bíbor köntösét.
Mártának:
A Nap csodálkozva lenézett,
Odalent két apró csillag fénylett,
A Nap felé szeretetet sugárzott.
Két kis csillag a világot bejárja,
Egy szempár a Napot vizsgálja,
Ki lehet a csillagok őre?
Egy kislánytól érdeklődhetsz felőle.
Bálintnak,
aki gitárjával egy blues dallá tette ezt a verset.
Testvér menetelj velem,
Minden csillagfényes estelen,
Az Ég megmutatja arculatát,
Sok-sok csillag villogását.
Testvér menetelj velem,
Minden gyönyörű nappalon és estelen,
Ha ott vagy a csillag lesen,
Elég boldogság az nekem.
