59
Dióhéjban
ez csak elégséges, kihozni
mindenkiből a legjobbat. Még
ajánlom magunknak a Wal-
dorf pedagógiával való állandó
foglalkozást. Derüljön csak ki
mindenkinek fehéren-feketén,
hol tanul a gyereke, mit vár-
hat, mit segíthet otthon és az
iskolában, mit jelent a gyerek
életkorának megfelelni vágyás
és így tovább. Az Aranyhíd
elnevezésű szülő-pedagógus
találkozón ne csak hárman
üldögéljünk. Nem régen talál-
koztam egy volt Waldorf csa-
láddal, akik Svédországban
élnek. Kérdezem, Laci mi újság
a svéd Waldorf világban? Ott,
mondja ő, először is,ha a gye-
rek születésekor nem iratkozol
be a Waldorf óvodába, semmi
esélyed, hogy később bekerülj.
Utána alá kell írnod egy meg-
állapodást, hogy míg a gyerek
óvodába, iskolába jár, rend-
szeresen részt veszel abban a
pedagógiai munkában, amely
a Waldorf pedagógiáról szól.
Eszembe jut egymásik törté-
net, a világ egészenmás tájáról.
Iskolánkat meglátogatta egy
onnan érkezett család, anya
elmesélte, hogy a fia akkoriban
végezte el az iskolát, leérettsé-
gizett, mondanánk mi. Wal-
dorf érettséginek nevezzük
azt a munkát, amelyet tizen-
kettedik osztályban végeznek
a tanulók. Egy maguk válasz-
tott, a tanári konferencia által
elfogadott témát dolgoznak ki,
az adott évben, amelyet előad-
nak, megvédnek az év végén.
Szükséges még egy művészeti
munka bemutatása is. Vissza-
térve az ausztrál vendégekhez,
megtudhattuk, hogy az ő fiuk a
következő témával állt elő. Az
iskolájának a szennyvíz csa-
torna hálózatát újra tervezte,
szerzett anyagi támogatást,
építési engedélyt, majd vezette
az építkezést. Arra a kérdésre,
hogy most mit csinál, azt a
választ kaptuk, hogy egyete-
mista, felvételi nélkül felvet-
ték, mondván: „most még mit
kérdezzünk tőle”?
Teremtsük meg a mi „Ázsi-
ánkat-Finnországunkat” és a
jó eredményeinket! Egy sike-
res tanév reményében kívá-
nok jó munkát!
M
ég egyszer a napfo-
gyatkozásról, azaz
ürügy, hogy meg-
emlékezzünk a szigetközi
táborozásról.
A jókívánság mindig aktuá-
lis, már a dátumváltás előtt is
mondogattam, először 1999.
augusztus 1-én. Számomra a
napfogyatkozás volt az igazi
évezredváltás. Teljesen egyér-
telmű volt, nem órák és trom-
biták jelezték, hanem maga a
Nap. A Nap, mint a világ idő-
mérője elsötétedett, becsukta
az ezredév nagykönyvét, s hál
istennek nem váratott sokáig
magára, megnyitotta az újat.
Én ekkor kívántam először
boldog új évezredet. Mindezt
megéltük a szigetközi, immár
hagyománnyá váló augusztusi
táborozásunk idején.
A napfogyatkozás ideje alatt
fantasztikusak voltak a színek
és a fények, nem csoda, hogy
eszembe jutottak kisiskolás
korom felvilágosító történetei
az egyiptomi papokról, hogy
előre ismerve az ilyen dátu-
mokat, megjósolták a söté-
tet, majd visszavarázsolták a
Napot, megszilárdítva ezzel
hatalmukat. Majd jól megéltek
abból is, hogy mesélték ezeket
a történeteket. Gondoltam, ha
jósolni nem is, mesélni én is
tudok, íme:
Valamikor a múlt évez-
red homályában nyúló egyik
évben Mayer Zsolt és kis népe
tábort vert ezen a vidéken.
Hogy miért pont itt, azt csak
az Árpád fejedelmek és Mayer
Zsoltok tudják. Az idő iga-
zolja őket, évről-évre többen
vagyunk. Az esti tábortüzek
mámorában egyesek, a látók,
látni vélték a jövőt, amikor
a bejárati kis sorompó előtt
hosszú kocsisor áll és min-
denféle idegen nyelven kér-
Boldog újévet!
