73
Dióhéjban
E
zt a kis összeállítást bezá-
randó, nem tudom jobb
gondolatokkal befejezni,
mint amikor a nyolcadikos osz-
tályomnak a bizonyítványver-
sein gondolkoztam, kinek, mit
írjak. Hiszen elválnak útjaink.
Szerettem volna valami
olyan útravalót adni, ami-
nek tartalma az idők során is
aktuális lehet. Azon gondol-
koztam, hogy hasonló korom-
ban, nekem volt-e ilyesmi
üzenet a tarsolyomban? Igen
volt, Édesanyám gondosko-
dott, hogy vallásos nevelésem
biztosított legyen, ami akkori-
ban a hittanórákat jelentette,
de igazán az otthoni beszél-
getések számítottak, amire
ő rendszeresen időt szánt.
Tizenhárom éves korom kör-
nyékén nagy változás történt,
amikor egy beteges idősza-
kom idején kezembe adott
egy könyvet. A mai napig is
féltve őrzött kincseim egyike:
Dr Weninger Antal, A keleti
jóga című művét. Majd, látva
nagy érdeklődésemet, rövi-
desen követte: Selva Raja
Yesudian, Sport és jógája. Ez a
két könyv elvezetett egy másik
kultúrába, s az egészségre
nevelésen kívül, bepillantást
engedett abba a világba, ahol
az én hittanos „képzettségem”
még jobban kiteljesedhetett.
Engem nem távolított el a
kereszténységtől, inkább meg-
erősítette azt. Nagy kalandom
még a mai napig is tart. Ezen
utam során jutott elém egy
tibeti mantra, egy füzetembe
jegyeztem fel valamikor. Gon-
doltam, ez egy olyan útravaló,
amit szívesen adnék bárkinek,
de most így, nyolcadikos gye-
rekeimnek, jobbat el sem tud-
tam képzelni. Így aztán eltérve
a szokásoktól, minden gyere-
kem ezt a mantrát kapta, itt
nincs személyre szabott üze-
net, ez egy univerzális rezgés.
Elhatároztam, hogy formájá-
ban is változtatok a Waldorf
szokásokon, kőre írom a szö-
veget. Vésve lett volna a leg-
szebb, de ez meghaladta volna
erőmet és főleg időmet. Talál-
tam egy telephelyen szép sima
felületű, rózsaszínes árnyalatú
tufa kőzetet. Ezeket megcsi-
szoltam, egyik oldalára került
a tibeti írás, másik oldalára,
pedig a jelentése.
OM MANI PADME HUM
Utóirat:
Mint említettem a beveze-
tőben, az eltörött térdcson-
tom „követelte”, hogy állítsam
össze ezt a könyvet. Az alábbi
történettel zárom soraim,
illetve, egy széles mosollyal.
Orvosom
engedelmével
már be-bementem az isko-
lába, a lépcsőn igen lassan
tudtam felmenni, úgy húztam
magam a korlát mellett. Egyik
nap találkozok egy édesanyá-
val, küzdök a lépcsőn, s azt
mondja: Képzeld Miklós, a
lányom azt mesélte nekem
otthon, hogy Miklós bácsi-
nak mióta nincs osztálya, úgy
megöregedett, hogy alig bír
felmenni a lépcsőn…
Útravaló
Befejezés
OM MANI PADME HUM
„Megidézem a teljesség útját és tudományát,
hogy halhatatlan szellemem drágakőragyogása
elárassza a felébredt öntudat lótuszának
mélységes közepét,
Engem pedig sodorjon magával az elragadtatás,
Hogy széttörhessek minden bilincset és min-
den horizontot”.
