14
mire a gyerekek felnevettek
és kórusban elszámoltak szá-
zig! Aznap nagyobbat léptünk.
Nagyon szerették a százéves
néni (vagy bácsi) játékot, ahol
körben ülve mindenki hozzá-
adott kettőt, hármat, ötöt, és
akire a száz esett, ő lett a száz-
éves és ketten megfogták, majd
„gólya viszi a fiát” fogásban
körbe utazhatott minket. Nyílt
nap után mondta egy szülő,
hogy „sokáig nem tudtam,
hogy tornaórán vagyok vagy
számtanórán”. Ez jó!
Anyanyelv
:
Beszélni, írni, olvasni tanul-
tunk. A reggeli körben sokáig
mindenki mesélhet, mi tör-
tént vele, mit álmodott stb.
Számtalan történetet mond-
hatnék a tejfogak mozgásáról,
távozásáról, a cicák életéről,
Benő kisöccsének viselt dol-
gairól. Itt tanultak a gyere-
kek összeszedetten, színesen
mesélni, és meghallgatni a
másikat, mert jön ám a kri-
tika: „Mi van már, mi volt?”
Azután a meselánc: elindul
egy mesetéma és mindenki
hozzáfűzheti a folytatást, s jaj
annak, aki kimondja: „még ma
is élnek ha…”. Tánccal, taps-
sal tettük iskolássá az amúgy
sokak által ismert gyermek-
verseket. Egy waldorf gyerek
az ábécé minden betűjével tud
mondani egy verset!
Humor:
Minden padban, a gyerekek lába
alatt, egy kis farács, úgyneve-
zett lábtartó. Ezt egy alkalom-
mal összeszedtem és egymásra
pakoltam, majd a következő
pillanatban a könyökömmel
le is döntöttem. Bence: „Mik-
lós bácsi, ez rossz döntés volt!”
Euritmia:
Sok szülőnekmaga a szó is újdon-
ság volt. Mit mondana erről egy
volt elsős? Szerintem azt, hogy
lehetett lóügetésben szaladni. És
ez mi? Olyan, röviden leírhatat-
lan, mint az euritmia. Tovább-
képzés mindkét ügyben Kolinger
Margó euritmistánál. Az én civil
válaszom, az euritmia lényege,
(ezt be is szoktam mutatni moz-
gással) hogy egyik sarokból a
másikba el tudok menni slendri-
ánul is, meg elegánsan is. Ha még
valaki ezután is kíváncsi, nézze
meg a felsőbb osztályok átszel-
lemült bemutatóit.
Nyelvek:
Meg kellene emlékeznemMirus
Katrin varázslatos német órái-
ról, vagy a kézimunkaórák szor-
gos hangulatáról, vagy Ruszkay
Andrea ritmikus angol óráiról,
vagy amikor az énekórákon „fel-
zúg” huszonnégy furulya, dal
születik! A festésórákról, ahol a
mese után megjelennek a belső
képek, de ezekről máskor írok.
Így most becsukom meselá-
dámat és nemsokára kinyitom
a második osztály könyvének
színes fedelét, melyről már 27
gyermek arca mosolyog rám…
