19
Dióhéjban
denütt középpont, az ásványi
én mindenütt ott van a kör-
nyező világban, éppen ellen-
kezője az emberi énnek.”
Óriási érdeklődéssel töl-
tött el az ásványokról alko-
tott steineri világkép. Egy
másik alkalommal, amikor
egy vízgyűjtő építésénél egy
betonkeverőgép mellett lapá-
toltam a kavicsot, már egé-
szen más volt a viszonyom a
kövekkel. Személyes kapcso-
latba kerültünk egymással, és
sajnáltam, hogy az emberek-
nek ilyen betonépítményekre
van szükségük. Ugyanakkor
korunk méltó találmányának
éreztem a vasbetont.
Szinte elnézést kértemmin-
den cementbe kevert kavicstól,
amely szabályos, kimondot-
tan szép, gömbölyű, sokszor
művészi formában érkezett a
föld mélyéről, hogy ezer évek
fényre törekvő munkáját ki
tudja, mennyi időre bezártam
a keménységbe.
Azután találomra elég
sok kavicsot eldobáltam a
kertben, hogy a növé-
nyek közt meg-
bújva élvez-
hessék a
fényt.
M
indjárt az elején
tisztáznom kell,
miféle tyúkjai
lehetnek egy osztálytaní-
tónak. Nos, kérem: igaziak.
Amióta kertes házban
lakom, jó emberek jóvol-
tából, helyt adtam régi
elképzelésemnek, amely
még megerősítést is nyert
Doboséknál, ahol a házi
seregély Péter ajkáról csip-
kedte a szót, illetve a mor-
zsát. Én tyúkokat akarok!
Méghozzá aprókat, dísze-
seket.
A nyár folyamán a
kertben előkészítettem a
helyet, olyan volt, mint egy
gyermekvárás, ól, rúd a
megfelelő magasban, ahol
alszanak, ajtó a megfelelő
magasban, tyúklétra, kerí-
tés, itató, etető. Jöhetnek!
De ma, hol szerezhetek
be élő állatot? Ilyenkor a
vidéki rokonok segítsége
a legjobb. Egy-két telefon
és Péter fiam máris szállí-
totta a magyar vidék aján-
latát. Mit díszes csirke?
– mondották a rokonok.
Ősi magyart, félvad ken-
dermagost!
Gondoltam
kezdetnek jó lesz és egy
nyári este három gondo-
san előkészített dobozban
beállítottak a csirkék. Két
tyúkocska és egy kakas-
forma. Még igencsak sihe-
derek voltak.
Másnap én keltem
hamarabb, vártam, hogy
jöjjenek elő. Nem jöt-
tek. Csak álltak odabent,
kitessékeltem őket. Fél-
tek, amit eddig én nem
is vettem észre, a távoli
Diesel mozdonyok füt�-
tyétől ijedeztek. Szalad-
gáltak fel, s alá, s mint
kiderült, most meg a
szomszéd macskája nya-
logatta száját a közeli fán,
nem titkolva a közelebbi
ismerkedés igényét. Igye-
keztem
megnyugtatni
őket és beültem az elke-
rített részbe a tyúkok
közé, egy kempingasz-
tallal és ott reggeliztem,
hogy ismerkedjünk, kicsit
bővebben hullott a mor-
zsa, lassan barátkoztunk.
A kertjét locsoló szom-
széd, mikor észrevette,
Tyúkjaim
