18
A
németországi Witten
városában
műkö-
dik a Waldorf Peda-
gógiai Intézet, ahol a gödöl-
lői tanári kollégium tagjainak
nagy része végezte tanulmá-
nyait. Gyakran emlegetjük,
kivel mi és hogyan történt ott.
Az alábbiakban egyik kedves
élményemet szeretném elme-
sélni.
Megérkezésem
napján
utam az intézet előtti kris-
tálybolt előtt vezetett el,
ahová betértem. Gyönyör-
ködhettem a természet ezen
különös ajándékaiban. Néze-
gettem a szebbnél szebb csi-
szolt, metszett és természetes
formáiban ragyogó kőzeteket.
A kívül szürke kőgolyókat,
melyek kettévágva felfedik
gyönyörű belső kristályszer-
kezetüket.
Aztán eszembe jutott,
hogy mikor leszek olyan
anyagi helyzetben, hogy
az árakat figyelmen kívül
hagyva
választhassak
a
nekem tetsző kőzetekből.
Ezután jelentkeztem az isko-
lában az év eleji közös mun-
kára. Ott közölték velem,
hogy szükség lenne egy
erős emberre, mert érkezett
Brazíliából egy kamion�-
nyi kőzet. Kellene segíteni a
kipakolásban. Kis idő múlva
megint a kristályboltnál vol-
tam, ahol a szép kőzetekkel,
kristályokkal most három-
száz kilogrammos vashor-
dók formájában találkoztam.
Néhányad magammal pár
óra alatt végeztünk a kirako-
dással. A munka befejeztével
a bolt vezetője készpénzt
ajánlott, vagy választhattam
dupla értékben kőzetet. Én
azonnal a kőzetet választot-
tam. Máris ott álltam a pol-
cok előtt, és szabadon válo-
gathattam. Valóra váltnak
éreztem délelőtti álmom.
Ha nem is korlátlanul, de
kedvemre nézelődhettem, és
végül egy szép aranyszínű,
lapos, kerek nappirit követ
választottam, amely egy szép
faállványon állt. Nagyon
büszke voltam rá, hogy nem
pénzért, hanem munkáért
tudhattam magaménak e
kincsét a földnek. Azóta is
csodálom a kör középpont-
jából egyenes sugarakként
szétfutó vonalakat, az egész
kőzet aranyszínét, merthogy
ez a föld mélyén született.
Azután később Rudolf Stei-
nernél olvastam:
„Az ásvány asztrálteste
egészen sajátos formájú
sugarak alakjában jele-
nik meg. Képzeljük
el a hegyesen bele-
fúródó
sugarakat,
a folyton szélesedő
f é ny a l a k u l a t o k a t ,
amelyek azután úgy-
szólván belefúród-
nak az ásvány éter-
testébe. Így előttünk
van a minden ásvány-
ból kisugárzó asztrális
sugáralak. A végét nem
találjuk meg, mert ezek a
formák sugaraikat belekül-
dik a végtelenségbe, a koz-
mikus térbe.
Az ásványok tehát itt a föl-
dön bizonyos vonatkozásban
az emberrel ellentétes hely-
zetben vannak.
Az embernek az énje belül
van, a bőrén belül bezárva.
Az ásványok énjei pedig koz-
mikus szférák kerületét adják.
Így az emberi én, bárhol
legyen is az az ember, min-
A kövek üzenete
Csillogó kristályok
Ásványok
