11
Dióhéjban
2005
t a n é v n y i t ó
ünnepélyén 24
kis elsős fogott velem kezet.
Az új illatokat árasztó osz-
tályban mindenki kapott egy
tengermosta, szép kavicsot.
Gondoltam, az iskola hullá-
mai alakítsanak Benneteket
ilyen szép kerekre, szépüljön
a világ veletek! Azok a biza-
lommal teli, csillogó szempá-
rok szülőket és nagymamákat
is beleértve, felejthetetlenek.
Most visszatekintve az elmúlt
egy évre, a csoda töretlen.
Úgy repült az idő, alig bírtam
követni. Tán az a sok mese ele-
venedett meg, vagy mérföld-
járó csizmába bújtam?
Fordultam párat, és már a
bizonyítványverseken törhet-
tem a fejem. Közben gyönyör-
ködhettünk a kibontakozás
élményében. Rácsodálkoztunk:
nézd, ő milyen ügyesen köt, ő
már tud írni, de, hogy élvezi a
betűvetéseket, ő milyen kitartó,
mára már ő is szeret furulyázni,
milyen szép képet festett és így
tovább. Vidámság, öröm, erre
emlékszem. Ebből a hatalmas
„élménykosárból” csak pár apró
történetet emelek ki.
Mese:
A gödöllői kastély parkjában
az érlelődő gesztenyék alatt
üldögélve a gesztenyetündé-
rekről meséltem, akik óvják
a kis gesztenyéket, és hát ott
laknak a fa odvában. A mese
után játék, arra leszek figyel-
mes, hogy Barni megáll egy
odvas fa előtt, és azt mondja a
többieknek: „Figyeljetek már, a
mesék tényleg igazak, hiszen itt
vannak a faodvak, ahol a tün-
dérek laknak!” Odasereglettek
a gyerekek, és áhítattal néztek
egy odút. Igen, én is láttam a
tündéreket!
Testnevelés
(nálunk mozgásórának hívják):
A szabad mozgás, amelynek
át kell hatnia az év munkáját,
fejleszti legjobban a gyereket,
mondja a Waldorf pedagógia.
Mozgásórán körjátékot játszva
egy bizonyos dalocska végén,
aki későn guggolt le, annak a
„bírók” valamilyen feladatot
adtak. Én egy ilyen helyzetben
azt a „büntetést” kaptam, hogy
ötször fussam körbe a torna-
sátort. „Ki akar velem jönni”?
– tettem fel a kérdést. Termé-
szetesen mindenki jött. Emléke-
imben megjelentek az én iskolás
éveim tornaórái: „Fütty, fütty,
fütty, emeld a lábad, ne lazsálj!”
Aztán télen sokat korcso-
lyáztunk, még a főoktatás ideje
alatt is le-lementünk és Weöres
Sándor háromnegyedes ütemű
verseire róttuk a köröket. „Éj-
mélyből fölzengő, csing-ling-
ling száncsengő”… Rengeteget
csúszkáltunk,
akrobatikus
mutatványokkal riogatva az
arra járó anyukákat. Volt dolga
az őrangyaloknak! Tavasszal
pedig úszni jártunk a veresi
uszodába.
Számtan:
Az epocha első óráján a tanár
feladata, hogy bevezesse a szá-
mok fogalmát. „Mi az az egy?”
– kezdtem a történetembe,
Az első osztály
Bizonyítvány osztás év végén
Bizonyítvány vers
