7
Dióhéjban
nyugodtan változtassuk meg,
és tegyük működőképessé.
De, hogy megőrizzem a gyer-
mek fejlődési korszakait,
abban nincs megalkuvás. Ez
nem egy merev dolog itt sza-
badon meg lehet élni a taní-
tás örömét. Ezért is van az,
hogy kicsit minden Waldorf
iskola más. Mindenkinek van
valami, amiben kicsit speci-
álisabb vagy szembetűnőbb,
kirívóbb, mint más iskolák.
De, hogy mit változtatnék,
azt most hirtelen nem tudom
megmondani, mert ha tud-
nám, azon lennék, hogy
az változzon. Persze, azért
vannak ötleteim, nem azt
mondom, hogy minden jó és
minden rendben van, de az
adott körülmények között, a
sok buktató ellenére, műkö-
dik. Ami az elmúlt években
kialakult, az nagymértékben
köszönhető a szülőknek, és
persze a tanároknak. Talán
még csinosítani lehetne az
iskolát, de gyönyörű az iskola-
kert, nagyon jók a sportléte-
sítményeink, tisztaság van,
jó illat! Én mindig azt tanul-
tam, hogy a Waldorf iskola
„jószagú”. Jó illata van, mert
ugye természetes anyagokkal
dolgozik, rengeteg a fa, ami-
nek már eleve jó illata van.
De az iskola folyton alakul,
csinosodik, és azon szoktunk
nevetni, hogy ha megnézzük
az aulában a kőzetmintát, és
300 év múlva majd a régészek
rátalálnak a maradványokra,
akkor azon fognak tanakodni,
hogy vajon egy római kori
templom maradványait talál-
ták meg, vagy valami mást;
közben a mi iskolánk az. Tóth
Sándor keze munkája. De,
most itt nagyon sok nevet kel-
lene megemlíteni.
3
Nemrég született meg a
kislányod, az osztályodba is
kisebbek járnak, ez a sok gye-
rek téged is megfiatalít?
3
Azt mondják. Én abszo-
lút így érzem. Mindig azt
láttam a tanárokon, hogy a
tanárság fiatalon tarja őket.
Főleg gimnáziumi szinten
vettem észre, mikor már az
élet minden dolgát meg lehet
tárgyalni veletek, mai szem-
mel nézitek a világot, frissek
vagytok és nyitottak, és ha az
ember részt vesz ebben, akkor
csak fiatalodik. Én pedig itt a
kicsik között úgy tudok fiatal
maradni, hogy sokat játszom
velük, és átveszem azt az ara-
nyos, tiszta gondolkodásmód-
jukat, ami nekik van. Otthon
pedig, Panna megköveteli,
hogy azonnal lemenjek négy-
kézlábra, ahogy hazaérek.
3
Ha visszagondolsz a régi
osztályodra, milyen emlékek
születnek benned?
3
Olyan vagyok, mint a nagy-
papa, aki a háttérből figyeli,
ahogy a gyerekei, növekednek,
és úgy érzem ott vagyok! Lel-
kileg mindenképpen, és örü-
lök, hogy sokat beszélgetünk,
meg találkozunk, például
Kapolcson, mint történt az
idén is, és nagyon jó érzés az,
hogy ami régen elkezdődött,
az nem szakadt meg, csak már
nem én vezetlek benneteket,
hanem egy másik tanár. De
ott vagyok, és remélem, ott
leszek az éves munkáknál is,
akár segítőként és érdeklő-
Deák Fruzsi
