25
Dióhéjban
L
eírandó gondolataim már
februárban megfogalma-
zódtak, s ha ez a júniusi
újság egy farsangi szám lenne,
akkor a humor jegyében meg-
engedném magamnak, hogy
ezen cikkemet így kezd-
jem: Magyar apák, nyugod-
tan szüljetek! – pláne, ha egy
waldorf közösségben vagytok!
De mivel ez egy komoly szám,
ezért én is komolyabb hangvé-
telben és örömmel teli szívvel
mesélem el országnak-világ-
nak, hogy Panna lányunk szü-
letése kapcsán, olyan közös-
ségi élményben volt részünk,
amely szerintem egyedül-
álló a magyar szokásvilágban,
akkor is, ha sokan ismerik azt
a fogalmat, hogy komatál. Én
csak hallottam róla, és valahol
a régmúltban, szép falusi szo-
kások közé helyeztem el, pon-
tosan nem is ismerve jelen-
tését. Az köztudott, hogy
„waldorféknál”, ha gyermek
születik, hathétig nem láto-
gatják Őket. Ezt az időszakot
átélve, láttam, tapasztaltam,
hogy milyen óriási jelentősége
van ennek a gyönyörű gödöl-
lői szokásnak: a kedves, gon-
dos anyukák egymás között
osztották be a napokat, és ez
idő alatt, szinte minden nap
a mesébe illő terülj-terülj asz-
talkám jegyében telt el. Meg-
lepetésszerű finomságok, apró
kedvességekkel fűszerezve tet-
ték könnyűvé ezeket a napo-
kat. Mert ilyenkor nemcsak
baba születik, hanem (szülők
is és) család is, és ez a család
bekerül egy nagyobb családba,
a közösségbe. A közösség
nemcsak a gyermek fejlődését
segíti, hanem az apát, az anyát
is, a család születését is ápolja.
A Waldorf közösségek szülői
kezdeményezésből létesülnek,
erős, segítő családok nélkül
egy óvoda, ill. iskola műkö-
dése elképzelhetetlen. Nap-
jainkban, amikor az én igen
erősen nyilvánul meg, és meg-
kérdőjeleződnek a régi érté-
kek, igen fontos ez a figyelem,
a család felé irányuló gondos-
ság, szeretet. Hiszen ilyen-
kor természetes a rokonok és
a közeli barátok érdeklődése,
de itt az igazi meglepetés ere-
jével hatott a jó ismerősök
jelentkezése, segítsége is. Itt
kap értelmet számomra az a
Bibliában leírt jézusi kérdés:
Ki az én családom? Olvasmá-
nyaim során találkoztam a
lélekcsalád fogalmával, mely-
nek tagjai között szoros kap-
csolat van, a közös érdeklő-
désből fakadó, közös célokért
dolgozó emberek meglelik
igaz barátaikat. A mi Pannánk
becsöppent ide és máris jó
kapcsolatok
megteremtője
lett. Csakhogy kellett hozzá a
már létező jó közösség. Vis�-
szatérve a kezdő gondolatok-
hoz: magyar apák, ha finoma-
kat akartok enni, hajrá…! S a
pillanat valósága: én írok, egy
kismama ezalatt szolgálja az
életet, eteti apró csemetéjét,
és méltósággal bocsátja meg
e férfiúi okoskodásokat… vis�-
sza is vonulok, magyar anyák
már megint ti nyertetek! Hálás
köszönet érte!
Komatál
Panna érkezése
