28
mikor a Nap még
úgy kelt föl, hogy
sugaraival megérintette
az erdõk sûrûjébe
visszahúzódó tündérek
suhogó ruhácskáit és
a harmatcseppek megvillantak a reggeli
tündöklésben, az emberek még boldogan
éltek. Minden egyes harmatcsepp egy−egy
szivárványt varázsolt az égre.
A Nap ragyogása mellett,
amerre a szem ellátott, szivárványszínben
pompázott a világ. E különös fényben édes
zamatú gyümölcsöket termettek a fák, a
virágok dús keblében tápláló nektár várta
az éhes embereket és állatokat.
Tartott mindez a szép világ addig, amíg
egyszer egy sötét felleg közeledett a
szivárványos égen. Egy hatalmas sárkány
csillapíthatatlan éhségén próbált úgy
segíteni, hogy nap mint nap megevett
egy−egy szivárványt. Az emberek aggódva
nézték, ahogy egyre kevesebb szivárvány
lesz odafenn az égen. Idelenn a földön
pedig a gyümölcsök íze is mintha
kesernyésebbé vált volna. Mikor már
nagyon megfogyatkoztak a szivárványok,
az emberek összedugták a fejüket, hogy
mitévõk legyenek. Ez így nem mehet
tovább! Le kell gyõzni a sárkányt, mielõtt
elfogy az égrõl az összes szivárvány! De
ki gyõzze le? Valaki megjegyezte, hát a
legerõsebb ember. De ki az?
1
A kovács. Mondta egy hang és
máris indultak a falu végébe, ahol a kovács
dolgozott. Messzirõl lehetett hallani a
kalapácsok csengõ hangját, amint a tüzes
vas alakult a mester erõs kezei között.
Amikor a falubeliek odaértek a
mûhelyhez, a kovács éppen egy hatalmas
tüzes kardot kovácsolt. A kard már akkora
volt, hogy õ maga sem bírta felemelni.
Az emberek kérték, hogy gyõzze le a
sárkányt. A kovács elmondta, hogy nem
tudja õ ezt megtenni. Nem elég erõs
õ ehhez, hiszen ezt a kardot sem tudja
úgy elforgatni, hogy legyõzzön egy
ilyen hatalmas sárkányt. Az emberek
kétségbeesetten kérdezgették egymást:
1
Hát akkor ki legyen az, aki
megmenti szép világunkat?
A nagy tanakodásban észre sem vették,
hogy egy kis gyerek jött be az ajtón, s
egyenesen odament az üllõ mellé és csengõ
hangján csak ennyit mondott:
1
Szent Mihály.
Az emberek lassan a kisgyerek felé
fordultak és már mindenki csodálkozva
hallgatott.
1
Szent Mihály – szólt a gyerek
és ahogy jött, szépen kiballagott a
kovácsmûhelybõl és eltûnt az emberek
szeme elõl.
Döbbenten néztek utána, majd a csendet
egy felkiáltás, majd kettõ és egyre több
törte meg.
1
Szent Mihály gyõzze le a sárkányt!
Máris indultak a falu szélére, ahol
egy nagy tisztáson szólongatták Szent
Mihályt. Akkorra már csak egy szivárvány
volt az égen.
Fényes nappal volt, de mintha
keleten új nap kelt volna fel. Aranyban
izzó óriási felhõ gomolygott a tisztás
fölé, eltakarva lassan a Napot és a
szivárványt. A felhõbõl villámok cikáztak,
Mihálynapi mese
