34
advent
A karácsonyt megelőzően a
téli szünet előtti utolsó tanítási
napokon, kora estén a tanárok
előadják Ádám és Éva törté-
netét, a Paradicsomi játékot.
Másnap pedig, a Pásztorjáté-
kot. A szereplők kötött rend
szerint válogatódnak. A har-
madik osztályos tanító, vagy
tanítónő, Ádám vagy Éva sze-
repét játsza el, a harmadikos
teremtés epocha emlékére.
A Pásztorjátékban József
vagy Mária mindig az elsős
tanító.
Egy szép történettel sze-
retném megvilágítani azt az
esetleg felmerülő kérdést,
hogy mi van azokkal, aki
közömbösek ezekkel az ünne-
pekkel kapcsolatosan, vagy
teljesen másképp gondolkod-
nak. Egyik évben közeledett
a Pásztorjáték előadása, hív-
tam az osztályom tanulóit,
szüleit, hogy nézzék meg. Egy
édesanya azt mondja nekem:
„Miklós, mi nem jövünk, mert
a mi vallásunk tiltja, hogy
szombaton eljöjjünk”. Mond-
tam én erre, hogy sajnálom,
de természetesen tiszteletben
tartom a vallásotokat.
Másnap elém állt és azt
mondta:” Elmondtam a tiszte-
letesünknek, hogy mit mond-
tál, mire ő azt válaszolta, hogy
ha te tiszteletben tartod a mi
vallásunkat, akkor ő elenged
minket szombaton az elő-
adásra, mert ő is tiszteletben
tart minket”. Eljöttek és szép
volt az este.
Karácsony a nagy fordu-
lópont, innentől a nappalok
hosszabbodnak, igaz csak „egy
tyúklépéssel” van világosabb,
de ezt már tudni is jó érzés.
Január hatodikán, Vízke-
resztkor, újra együtt vagyunk
az iskolában.
Újabb
érdekes
szokás,
hogy ilyenkor összegyűjtjük
az adventi koszorúkat, akár
otthonról is, és az udvaron
levő kemencénkben elégetjük;
„szálljon fel a szeretet az égig”,
amit a karácsonyi időszakban
megéltünk. Majd az üszkös
maradékot, illetve hamut kis
agyagedényekben elvisszük a
közeli patakhoz, és ott vízbe
szórjuk. Vigye a víz is, amerre
megy, a fenti gondolatokat.
Majd vizet hozunk a patakból,
és egy üszkös faszéndarabbal
felírjuk az ajtók fölé a dátumot,
emlékezve egy régi szokásra –
házszentelésnek hívják ezt.
A farsangi mulatság és
fánkevés,
már
többnyire
közismert módon zajlik. A
vidámság elűzi a telet. A nap-
palok egyre hosszabbodnak.
Azokat
az
ünnepeket,
melyek szünidőre esnek, nem
tudjuk
együtt
ünnepelni,
ilyenkor a szünetet megelőző
évszakünnepen történik utalás
a közelgő jeles napra, egy közö-
sen elénekelt dal, vagy rövid kis
játék formájában. Az ezt meg-
előző napokban lehet, hogy
festünk egy szép képet, az adott
ünnepről. Így történik ez hús-
vét és pünkösd napján is. Ilyen-
kor a Fény már magasan jár.
Pünkösd előtt festettünk,
megemlékeztünk a tizenkét
tanítványról, mikor a Szentlé-
lek tüze megérintette őket és
belső ébredést okozott. Meg-
gyújtottam tizenkét gyer-
tyát és azt kellett lefesteniük.
Mikor elkészültek kitettem
a képeket a gyertyák köré,
párat nekitámasztottam a
gyertyáknak. Majd előrefor-
dulva mondtam valamit, arra
