41
Dióhéjban
reggel még esett, előkerestem
az esőkabátom. Hat órakor
volt ébresztő, szóltak a trombi-
ták, kiléptem a sátorból, az eső
elállt, egész nap szép idő volt.
Az olimpia napja méltósággal és
szépséggel telt el. Közel ötszáz
gyerek fehérben egy gyönyörű
kastélypark közepén. Szülők,
nagymamák, testvérek körben
és a küzdő fiatalok. A végén
odajött hozzám egy nagypapa,
gratulált (nem nekem, hanem
az eseménynek), azt mondta,
ilyet még nem látott, pedig ő
sportember; hiányolta a kame-
rákat, mondván: „Eztmiért nem
mutatják be?” Mert itt „csak” a
szépség győzött. Ti, résztvevő
gyerekek pedig ne feledjétek,
hogyha szép ifjakká serdül-
tök, akkor sokat köszönhettek
ezeknek a szép napoknak, ill.
az ezeket megelőző munkának!
Itt illeti a hálás köszönet Csepi
Szilvia tanárnőnket, edzőnket,
ki megtanította a mesterfo-
gásokat, kitartásra buzdított,
amikor az iskolaudvart futva
kerülgettük. Benson Barbara
testnevelő tanárunk is részt
vett, mint városállam vezető,
aki megtekinthette, milyen
olimpikonok kerülnek majd
a keze alá. Hálás köszönet a
szülőknek, akik biztosították
az anyagi hátteret, a gyerekek
szállítását és a lelkes buzdítást.
Baraksó Ibolya „anyánk” olim-
piai aranykoszorút érdemel a
két olimpia szervezésében nyúj-
tott teljesítményéért! Nagyon
elfáradtunk, de egy életre szóló
élményben részesültünk. Mi
gödöllőiek pedig kettőben is!
Waldorf-olimpia
Waldorf-olimpia
Waldorf-olimpia
