42
Prágai pincék… hümmögött
a fiú, a HÉV megálló aluljáró-
jában, felbukkanva újra a nap-
fénybe, szembesülhetett a lát-
vánnyal, hát igen, ez csak egy
piac. Vihar közeledett, a Napot
hírtelen eltakarta valami.
Tibor magasodott föléjük,
kitakarva a fényt. Indulunk,
mondta.
Tibor matematikus, mint
az egyszerűsítések felszentelt
papja, prágai szuverénnek
behelyettesíthető
műanyag
kanalak beszerzésével késlel-
tette az indulást.
Ám, egyszer csak ott állt,
a meghatódottságtól, eset-
leg a csomagok terhétől
könnybelábadt szemű társaság
előtt, a tervezés, a számítás,
az ész másik nagymestere,
Gergő, maga a cél. Mint hegy-
mászók, mikor oxigénhiányos
mámorban megpillantják a
csúcsot, érezve kicsinységüket,
de mégis valami büszkeséggel
keblükben, „hát itt vagyunk,
hol a kávém”hangulat sugár-
zott a csomagok mögül.
A Skoda ajtajának becsa
podó hangja térítette Miklós
gondolatait a Duna irányába,
rá kellett döbbenni, hogy a
cseh Skoda nem helyettesít-
hető a cseh sörrel. Miklós
régi lábsérülésének köszön-
hetően integethetett a töb-
biek felé, akik gyalogosan,
csomagmentesen közelíthet-
ték a készülő vihar helyszí-
nét. Ez már velencei nászútra
emlékezteti a gyakorlott uta-
zót. Szófoszlányok jutottak
Miklós fülébe, egyesek a
A
HÉV
megállóban
derült ki, hogy pár
kedvenc
holmiját,
nevezzük Miklósnak, ott-
hon felejtette. Napszem-
üveg, fürdőnadrág, szalma-
kalap, s az elmaradhatatlan
fogpiszkáló. Az állíthatat-
lan hátizsákpánt, mint tava-
szi szántás, mély barázdákat
vájt a fiú mellébe, emlékez-
tetve a prágai sörözők előtt
álló söröslovak izomhajla-
taira, amikor a kocsis han-
gos káromkodással bíztatta
indulásra őket. Indulás! A
prágai sörözők nem véletlen
jutottak Miklós eszébe, első
körben ez volt az úti cél, de
ez még áprilisban hangzott
el. Indulás! Mondta a lát-
hatatlan hang, mely már az
indulás óta jelen volt. A kis
csapat a kocsi egyik sarkába
huppant, szanaszét ejtve a
sok holmit, mely kényelmü-
ket volt hivatva szolgálni.
Itt derült fény a hiányossá-
gokra is. A szerelvény elérte
végsebességét, vihar készü-
lődött.
Békásmegyer! Riasztott a
mellékfoglalkozásban alkal-
mazott rádió-bemondónő,
de a fiút már nem lehetett
megtéveszteni, ő tudta, ez
a „hang”, amely indulásra
serkent, csak még szerényen
rejtőzik a jegyár szolgálta-
tása mögé.
A vihar kapuja
Csapatépítés, tanári kirándulás
A napot hirtelen eltakarta valami
Csapatépítés
