A „mit, mikor tanítunk a Waldorf iskolában” feladatnak röviden nehéz megfelelni. A hosszú válasz „A magyar Waldorf-iskolák kerettanterve” című könyvben olvasható.

Azonban, ha valaki érdeklődik iskolánk iránt, ajánlom szíves figyelmébe az alábbi ismertetőt, amely nem tartalmazza, hogy melyik évben következik a szorzótábla, vagy mikor kezdődik a kánon éneklés, arra való az említett tanterv. Viszont igyekszik bepillantást nyújtani a Waldorf pedagógia évfolyamonkénti szemléletébe. Több helyen idézek mondatokat a tantervből.

Vizy Miklós: Rátalálás (megjelent a Dióhéj 2013 adventi számában)

A Waldorf iskola a betöltött hatodik életévet tartja megfelelőnek az iskolakezdésre. Előtte az ifjú ember otthon és az óvodában megtalálja helyét a fizikai testében, az utánzás gesztusa révén tanul, majd kreatív játékokon keresztül szocializálódik.

Mielőtt az első osztályt elkezdené a gyermek, egy „felvételi” beszélgetésen vesz részt, ahol nem a tudását mérik, hanem egy játékos, mesével ötvözött ismerkedés kapcsán az osztálytanító igyekszik képet kapni, hogy iskolaérett-e a kisgyermek. A fogváltás megkezdése erre utaló jel, hiszen azok az erők, amelyek eddig a gyermek növekedését szolgálták, innentől felszabadulnak és a képi gondolkodás számára válnak aktívvá. Kiderül, mennyire él még a mesék álomszerű létében, vagy figyelmét már tudja összpontosítani egy tanulási folyamatra.

A tanítókról röviden: Elsőtől nyolcadik osztályig osztálytanítóknak nevezzük őket. Nyolc évig viszi osztályát egy tanító. Képzettségét illetően van egy állami tanítói végzettsége és ami nélkülözhetetlen, elvégezte a Waldorf tanárképzést, amely történhet egy négyéves főiskolán, posztgraduális képzésen, vagy külföldi Waldorf intézetekben. Elvileg minden tantárgyat ő tanít, azonban, ha kéri, egyes tantárgyakat, például az idegen nyelveket, szaktanároknak adhat át. A nyolc év során mély kapcsolat alakul ki tanár és diák között. Így a bizonyítvány nem számszerűsített, hanem egy év végi írásos beszámoló a szülőknek és egy vers a gyereknek, amely művészi képekben csak annak a gyereknek szól, akinek íródott.

Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy előfordulhatnak olyan élethelyzetek, hogy a tanító kénytelen elválni osztályától, ezek egyéni történetek.

Az első osztály mottója lehetne: „A világ szép”. A „főoktatást”, ami Waldorf specialitás, és nyolc órától tíz óráig tart, részekre tagolódik, kilégzésnek és belégzésnek nevezzük. A ritmikus-mozgásos játékok adják a „kilégzés”-t, az intellektuális verstanulás, számolás, írás pedig „belégzés”-t. A tanító osztja be az időt, hogy ez egészségesen pulzáljon. A verseket ritmusok segítségével tanulják, hihetetlen gyorsasággal. A betűk tanításánál, minden betűhöz járul egy oda illő vers, mese, táblarajz. Így azok a gyerekek sem unatkoznak, akik már „írnak-olvasnak”. Formarajzok segítik a betűvetést, olvasni saját írásukból tanulnak. A festésben a vizes lapra történő foltszerű képalkotás jellemző, őrizve a gyerek „foltokban” látó  csodás képességét. Pár hónap után megkapják első hangszerüket, általában egy pentaton furulyát. Az angol, német órákon játékos dalok, versek vezetik be az idegen nyelv hangzását. Testnevelés ebben az életszakaszban az örömteli szabad játék, ahol mindenki annyit fut-mozog, amennyit bír. Természetesen az irányított csapatjátékok buzdítóan hatnak.

Mit jelent, hogy a „ világ szép”? A mindennapi életörömöt, az idevonatkozó mesékkel, minden főoktatás végén, általában a népmesékre, egy-két klasszikus meseíró műveire, illetve a tanító saját meséire támaszkodva. A félórás nagyszünet után indulnak a szakórák, eleinte nagy felfedező sétákkal. Kunyhók épülnek, fák faragódnak, kavicsok találtatnak… Jön egy nyelvóra, egy kézimunka, ahol kötnek, hogy segítse az írást, egy euritmia óra, ahol játékosan haladnak egy elegáns mozgáskultúra felé. Az elsősök többnyire délben végeznek.

A második osztály mottója: „A világ jó”, de tenni kell érte. A gyermekek ebben az életkorban már nagyobb éberséget tanúsítanak a körülöttük történő dolgok irányába. A tanterv arra irányul, hogy a nyelvi érzéseket és érzelmeket tegye érzékletessé a gyermek számára. Továbbá is a képekben való gondolkodás az elsődleges és a ritmus, amely átsző írást, számolást… Az irodalmi meseanyag, az állatmesék, szentek történetei, /”a világért tenni kell”/, a tiszta érzéseket és emberi értékeket hordozó legendák. Megjelenik a folyóírás, versek, mondókák kerülnek a füzetbe. Évszakünnepeken már bátrabban állnak a szülők és a vendégek elé és fújják verseiket, furulyáikat. Év végére általában elkészül egy kis színdarab, valamelyik szent történetét bemutatva.

 Harmadik osztály: „A világ kialakult”. A kilenc-tíz éves gyermek fontos lelki és fizikai változásokon megy át. Ennek egyik állomása a Rubikon-jelenség. Ez az öntudatra találás folyamata, többek között. A világ korábbi egysége elvesz, ebben a kereső időszakban az Ószövetség képei, törvényei, szellemi irányítása jó fogózkodót jelentenek a gyermekek számára.

Ebben az életkorban nagy hangsúlyt kap a hagyományos kézműves mesterségek megismerése: a gyerekek kovácsolnak, szőnek, fonnak, sajtot készítenek, földet művelnek, búzát vetnek, stb. Így közvetlenül megismerkednek, kapcsolatot teremtenek az őket körülvevő világgal, miközben megtapasztalják a kézzel-fogható emberi munka minőségét. Ehhez kapcsolódik még – a szintén nagy élményt nyújtó – házépítés epocha is, amely során a mértékegységek is fontos szerephez jutnak.

Istenáldotta búza – Miért ültetünk búzát harmadik osztályban? – Tóth Piroska írása (megjelent a Dióhéj 2014 adventi számában)

Mesterségek – Házépítés a 3. osztályban – Kőhalmi Ákos írása (megjelent a Dióhéj 2014 János napi számában)

Negyedik osztály: „A világ átalakul”. Előtérbe kerül a világ iránti kíváncsiság. A manók, tündérek még jelen vannak a mesékben, de a germán-kelta népek mitológiájának megismerése során alakjuk egyre inkább elhalványul. Ebben a korban a gyermek én-tudata erősödik, rátekint a világra és rá kell jönnie, hogy sok mindent egyedül kell megtennie. A felnőtt világ egyre több dologban engedi el a kezét, bíztatva őt az önálló lépések megtételére. Ez történik az északi mitológiákban, csak itt az emberiség kezét engedik el az istenek. Haladunk a mesékből a mítoszok, legendák felé. Megjelenik a magyar mondavilág, honfoglalásunk története is.

Az aratás öröme – Dévényi Péter írása (megjelent a Dióhéj 2014 Mihály napi számában)

Kenyérsütés a negyedik osztályban – Tari Henriette írása (megjelent a Dióhéj 2014 adventi számában)

Honismeret a 4. osztályban – beszélgetés Györgypál Ildikóval (megjelent a  Dióhéj 2013 adventi számában)

Njord és Skadi – Északi mitológia diákversekben (megjelent a Dióhéj 2014 húsvéti számában)

Állatversek a 4. osztályosoktól (megjelent a Dióhéj 2014 János napi számában)

Ötödik osztály: „Az ókori kelet világa”. Mit adtak nekünk az ó-indiaiak, mezopotámiaiak, a perzsák, az egyiptomiak, a görögök? Felébresztjük azt az érzést, hogy a Föld népei együtt bontják ki az emberi civilizáció virágát, melyben minden kultúrának megvan a maga szerepe. Kiemelkedő esemény ebben az évben a Waldorf olimpia, ahol a klasszikus olimpiai versenyszámok kerülnek bemutatásra. Ez az országos esemény felejthetetlen találkozása a Waldorf iskolásoknak.

Történelemtanítás az ötödik osztályban 1. rész – India Györgypál Ildikó írása (megjelent a Dióhéj 2014 Mihály napi számában)

Történelemtanítás az ötödik osztályban 2. rész – Perzsia Györgypál Ildikó írása (megjelent a Dióhéj 2014 adventi számában)

Diákpennák Petőfi nyomdokain – válogatás az ötödikesek verseiből (megjelent a Dióhéj 2014 húsvéti számában)

Atlantisztól a waldorf olimpiáig – Balog Lehel írása (megjelent a Dióhéj 2014 János napi számában)

Hatodik osztálytól nyolcadikig középtagozatnak nevezzük ezeket az osztályokat. A mítoszok világából, a római kor eseményein át megérkezünk a történelem általánosan ismert tantárgyi világába. A matematika, az anyanyelv egyre egzaktabbá, az idegen nyelvek tanítása egyre gyakorlatiasabbá válik.

A szabadkézi geometria művészi világa vezet a szerkesztett geometria csodáihoz. Megjelenik a fizika, biológia, kémia, csillagászat, de mind arra törekszik, hogy a tanulók az élet kézzelfogható valóságával találkozzanak először. Mindent átszőnek a látványos kísérletek, lassan haladva a leírt törvényszerűségek megfogalmazása felé. Fizikában a szemünk, fülünk által követhető hangtan, fénytan az első témakör. Kémiában a tüzet vizsgáljuk először, majd a lúgokat, savakat, de jellemző, hogy lakmusz papír helyett vörös káposztalét használunk indikátorként. Biológiában megismerjük a testünket, az egészséges életmódokat. Az anyanyelvet nagyban ápolja a sok leírt fogalmazás, a kisebb – nagyobb előadások, például egy-egy  országok egyéni bemutatása. Az évenkénti színdarabok egyre több élményt nyújtanak a közösség számára.

Egy varázsfuvola waldorf módra Tápai Dóra írása (megjelent a Dióhéj 2014 János napi számában)

A gyerekek egyre többet tevékenykednek a kézműves műhelyben és az iskola kertjében. Fából faragnak tárgyakat széktől a művészi szobrokig, de utóbbiak készülhetnek agyagból is, majd gimnáziumban már  kőből. A kertművelés lehetne  legalapvetőbb tantárgyunk is, itt van jelen a „valós élet”, kézzelfoghatóan. Tavasszal elvetjük, télen megfőzzük és megesszük.

Ásás, főzés, levendula – és természetesen tanítás Mincsik István írása (megjelent a Dióhéj 2014 húsvéti számában)

Kézművesség – mi zajlik a faragóműhelyben? Vizy Péter cikke (megjelent a Dióhéj 2014 Mihály napi számában)

Óóó, Afrika – Beszámoló egy hetedik osztályos földrajz epocháról – Planicska-Altdorfer Eszter írása (megjelent a Dióhéj 2014 adventi számában)

Reneszánsz a hetedik osztályban – Ruszkay Andreát Kecskés Judit kérdezi (megjelent a Dióhéj 2014 Gyertyaszentelő számában)

A természettudományok oktatása a Waldorf iskolában, különös tekintettel a kémiára és a fizikára – Szalai Imre írása (megjelent a Dióhéj 2014 húsvéti számában)

Nyolcadik osztály végén minden diák bemutatja az úgynevezett éves munkáját, amit az általa választott témáról történő  önálló előadás tesz teljessé, szülők és diákok előtt, művészi munkával fűszerezve. Igazi megmérettetés. A gimnáziumba lépés előtt vár még egy „küszöbbeszélgetés” a diákokra, ki merre megy tovább.

Beszámolók a nyolcadikosok éves munkáiból (megjelent a Dióhéj 2014 János napi számában)

Erre is út, arra is út,
De hol van a kiút?
Fejem felett ezrével csillagok,
Hazafelé utat akarok.

Gyönyörű Csillagos Szigetem,
Megmondom néked ígéretem,
Van egy Csillagos csodás út,
Ígérem e Szigetre lesz visszaút.

Kántorné Szegedi Gizella verse, A Sziget

Vizy Miklós