Dióhéjban a napköziről

„Az a gyermek, aki játék közben képes teljes valóját átadni az őt körülvevő világnak,
későbbi életének komoly feladatai során képes lesz szilárdan a világ szolgálatának szentelni magát.”
Rudolf Steiner

20 évvel ezelőtt még a gyerekek nagy része gyalogosan érkezett az iskolába, délben boldogan szaladt az ajtóban várakozó édesanya karjaiba, közös családi ebédnél csacsogta el az iskolai élményeit, majd a délután csendjében, esetleg egy iskolatárssal játszva, feldolgozta a napi eseményeket. Sok éven át az iskolában nem is volt napközi, egymáshoz jártak a gyerekek játszani.

A világ változott azóta, szülő legyen a talpán, aki még ezt a csendet biztosítani tudja a gyermeke számára.

Több családban létkérdés, hogy az anya is dolgozzon, így marad a napközi, bármennyire is fáradt a gyermek. A napközi nem a gyermek belső szükségéből, hanem egy korproblémára adott válaszként született. Ideálisnak azt tartanánk, ha a gyermek a délutánt a családjával tudná tölteni, de ennek megvalósítása sok családnak csak álom marad.

Ezért igyekszünk ezt a nagycsaládi hangulatot megteremteni a délutáni napköziben, de gyakran a nagy létszám felülírja törekvéseinket. Amikor arra kérünk Benneteket, hogy amint tudjátok, vigyétek haza a gyermekeket, akkor ezt a légkört próbáljuk megtartani mindazok számára, akiknek nincs más választása, mint a napköziben maradni.

A délutánt pihenésre, feltöltődésre, szabadjátékra, társas kapcsolatok ápolására, kézművességre, alkotásra, lélekápolásra, mesére szánjuk. Sokat vagyunk a szabad levegőn, hogy az évszakok változását a bőrünkön tapasztalhassuk. Próbálunk kapcsolatban maradni a minket körülölelő természeti világgal.

Amit szeretnénk nyújtani a gyermekeknek: egyszerűséget és nyugalmat.

Szeretem dédelgetni azt a gondolatot, hogy az a pedagógia, amelyet mi viszünk a világba, gyógyítóan képes hatni a gyerekeinkre és igazából ránk is így hat vissza.

A következő területek ápolását tartjuk fontosnak:

1. Jó kapcsolat a fizikaisággal

Támogatjuk a gyermeket a fizikai testébe való megérkezésben.
Elsősorban az alapérzékeket próbáljuk meg ápolni, hiszen építkezni is csak biztos alapokra lehet. Az alsó négy alapérzéket (tapintás, élet-érzék, saját mozgás érzék, egyensúlyérzék) sok kúszással, mászással, bukfenccel, biciklizéssel, ugrálással, hintázással, a legváltozatosabb, nem sportjellegű mozgásokkal, természetjárással, napi ritmussal lehet megerősíteni.
Ezért rengeteg a szabadjáték a napköziben.

2. Jó kapcsolat a természeti világgal, amelyben élünk.

Sokat vagyunk a természetben, ismerkedünk a környezet növényeivel (nem kell a latin neve, sem a porzók száma), állataival.
A sárral, hóval, esővel, homokkal való játék a tapintóérzékre is gyógyítóan hat. Az iskolaudvart megtapasztalni az évszakok és az időjárás függvényében szintén egy fontos tapasztalás – az élet-érzék finomodik ezzel. Itt fontos lenne a megfelelő öltözék is!

3. Jó kapcsolat az emberi világgal, amelyben élünk.

Értelmes tevékenységek, házimunka, környezetvédelem.
A kisebbek imádnak seperni, ásni, gereblyézni. Igazi öröm velük a munka.

4. Jó kapcsolat a szellemi világgal, amelyben élünk.

Az áhítat ápolása a természeti megfigyeléseken és a meséken keresztül.

5. Kapcsolat a másikkal

A napköziben elsősorban a játékok során van lehetőségük dolgozni kapcsolataikon. A játék a felszín, a munka a felszín alatt zajlik.

„Ha olyan játékokat tanítunk, amelyek természetüknél fogva megengedik a gyereknek, hogy szabadon együtt mozogjanak és egymással kölcsönös kapcsolatba lépjenek, akkor a gyereket visszahelyezzük a testébe, és gyógyítjuk az érzékeit.” Rudolf Steiner

A gyermek a játékába bevonja a természetet: a sarat, a bogarakat, a fák leveleit, a fűszálakat, bokrok ágait, a szelet, az esőt, a földet, a társakat.

A szabadban töltött idő megnyugtat, a legtöbb gyerek percek alatt megtalálja a számára kedves helyeket, a homokozót, a kedvenc bunkit, a „Misu fát”, a mászókát, botokat gyűjtöget, gödröt ás, kunyhót épít, fára mászik, fogócskázik a mászókán, lefoglalja a kisházat, labdázik, ugrókötelezik.

A kinti játékokban nagyobb szabadság jár a gyerekeknek, mint a benti kézműves foglalkozásnál. Tanárként csak akkor szólok bele ebbe az önfeledt állapotba, ha eldurvul a játék, szabályszegés van vagy nagyon nehéz játékötletet találni valakinek. Mikor kicsik, akkor még ajánlok fel játékot, de a nagyok már határozott elképzelésekkel érnek ki az udvarra, az ő játékuk megtervezettebb.

6. A kezek munkája

A gyerekek is meg akarják változtatni, rá akarják nyomni a világra a maguk bélyegét: gátat, házat vagy várat építenek, alagutat ásnak, barkácsolnak, kunyhót eszkábálnak, kötelet, karkötőt fonnak, boltot üzemeltetnek, papírt hajtogatnak, gyöngyöt fűznek, varrnak. Ismerkednek a természetes anyagokkal: sárral, gyapjúval, fával, kővel, agyaggal, papírral. A benti kézműves foglalkozásokra főleg télen vagy esős időben kerül sor, mert amint kisüt a nap máris a kinti alapanyagok kerülnek terítékre. Megtanulják, hogy a világ a cselekedeteken keresztül alakítható, formálható.

7. Nyugalom és lélekápolás.

A szabadjáték, kirándulás, ásás, sepregetés, kézműves tevékenységek mellett a napköziben alkalom nyílik az egyéni beszélgetésekre a gyerekekkel.
Amit nehéz néha a felnőtt társadalomnak meglátnia, miközben azt szeretné, hogy a gyermeke ne maradjon ki semmiből – zenéljen, sportoljon, tanuljon, dolgozzon, barátkozzon, stb. –, hogy a pihenés része a tanulási folyamatnak, és nem megszakítása.

A napközi próbálja ezt a rengeteg ingert kisimogatni a maga egyszerűségével és nyugalmával, de nem mindig könnyű pihenni 100 visítva játszó kortárs társaságában.

Az elmúlt négy év tapasztalatai alapján az alábbi kéréseket, észrevételeket gyűjtöttem össze. Tekintsétek őket olyan finomhangolásoknak, amelyek talán segíthetik a szülői és tanári munkát.

• Beszéljétek meg reggel a gyermekkel, hogy mi a napirend, milyen órái lesznek, ahhoz minden be van-e pakolva, délután mikor hová kell mennie (ha önállóan közlekedik) és mikor jöttök érte. Ezt minden egyes reggel meg kell tenni. A szorongó gyerekek az egész napot képesek végig aggódni ennek hiányában.
• Ha már eljöttetek a gyermeketekért, kérlek, vigyétek is haza, ne engedjétek még félórát játszani (az „értem már itt vannak” kijelentések, miközben épp valami tiltott dolgot művel, nagyon megnehezítik a napközis tanárok munkáját), ne szaladjatok el bevásárolni, ne engedjétek még könyörögni! Lehet szó róla egy másik napon, de mára ez így volt megbeszélve. Minden nap más hangulatban találhatod a gyerekedet, éppen benne van egy játékban, vagy épp unatkozik, fáradt és már menne vagy estig maradna. Ha a megbeszéltekhez tartod magad, tudni fogja, hogy bízhat a szavadban és hogy nem manipulálhat kedve szerint.
• Minél kisebb egy gyermek, annál korábban próbáld meg hazavinni. A fáradtság gyakori konfliktusokat szül és a többi gyereknek is, akiket nem tudnak korán elvinni, szüksége van a pihenésre és nyugalomra. Ha egy gyerek sírva elrohan anya elől, vagy hisztizik, hogy haza kell menni, gyakran már túl fáradt a meggyőzéshez.
• Inkább a közös munkába vonjuk be őket, ne az érzelmi életünket osszuk meg velük. Egy válás lelki terhe, a „mi mindent megbeszélünk” felelőssége még ne legyen az övék.
• A szeretet és a rászólás nem ellentétes szavak és érzelmek. Közösségben élünk, ahol az elvárt viselkedést kommunikálni kell a gyerek felé. Ha minden felnőtt hasonlóan elvárja ezt tőle, akkor az számára biztonságot ad. Nem csak a saját gyerekedet neveled egy közösségben, erről sokan elfeledkeznek. A gyerekek egymás közt mindig megbeszélik, hogy kinél hogyan néz ki otthon a karám.
• Ha valami eltörik, elszakad, elromlik, semmi baj, de a gyereknek aktívan részt kell vennie a pótlásában, javításában. Ez egy olyan nevelési eszköz, ami az élethez való hozzáállását tudja finomítani. A „tetteimnek következménye van” c. lecke sok gyerek életéből kimarad. Ezek a gyerekek tudnak aztán nagyon tiszteletlenül bánni a mások és néha még a saját dolgaikkal is. A „nem gond, ha eltört, majd anya vesz másikat” – nagyon káros a lelki élet szempontjából.
• Sok házimunka, kerti munka, mászás, kirándulás, biciklizés. Ebből sosem elég. Rengeteg nekik megfelelő kihívás. A „megfelelő” kihívásról időnként kérd ki mások (szülőtárs, tanár) véleményét!
• Bizalmat kell adni a gyereknek, hogy valamit képes megtenni, például egyedül iskolába menni/hazamenni, elmenni a zeneiskolába, felmászni a fára, biciklikirándulásra elengedni, máshol aludni, stb. Lassan adni át a felelősséget a saját dolgai felett, nem bedobni a gyeplőt (azt veszed fel amit akarsz, azt eszel amit akarsz, addig maradsz ameddig akarsz, a szoba rendje, stb.), de nem is tutujgatni sokáig és ellenőrizni minden lépését. Az általános iskola 8 éve ennek a fokozatos felelősségre nevelésnek ad teret. Nagyon furcsa mikor egy nyolcadikos gödöllői gyereket egyedül még nem engednek hazamenni, vagy egy elsőstől elvárják, hogy maga figyelje az órát vagy az étkezését. A fentiekről sokat érdemes egyeztetni szülői esten a többi szülővel, így kikerülhetőek azok a kis aknák, amire rá-ráfutnak a szülők a „túl korán – hogyhogy ti még nem” harcmezőn.
• Váltóruha. Mindig legyen!

A napközi rendjét minden évben a napközis tanárok jelzik az adott osztály felé. Informálódhattok arról, hogy mikor van a védett meseidő, az uzsonna, esetleg kirándulás.

Ha bármikor kérdésed merülne fel a napközivel, gyermekeddel kapcsolatban, négy nagyszerű napközis tanárt is megkérdezhetsz, a legelérhetőbbek az udvari szabadjáték során!
(Itt a Gödöllői Waldorf iskolában kivételesen jó helyzetünk van a napközis tanítóinkkal (is), akik végzett Waldorf tanárok, köztük többen sok éves osztálytanítói tapasztalattal maguk mögött/szerk.)

A napközi mindig nyitott kézműves alapanyagok és lekvárok/gyümölcsök befogadására.

Györgypál Ildikó