Az a feladatunk, hogy a gyermek környezetében olyan hatást fejtsünk ki, hogy egészen a gondolatokba és érzületekbe menően a jót, az igazat, a szépet és a bölcset utánozó lénnyé lehessen.

Rudolf Steiner

Ünnepélyes Tornasátor-avató
október 28-án!

Az elmúlt hetekben sor került tornasátrunk régóta tervezett ponyvájának cseréjére,
amit szeretnénk egy izgalmas produkcióval,

Simorág TánCirkusz Társulat Ördögmese c. műsorával megünnepelni

október 28-án, szombaton 11.00 órakor 

a tornasátrunkban, az iskolai Évszakünnepünket követően!

Nagy szeretettel várunk mindenkit – közösségünk családjait, ismerősöket, barátokat – és előre is megköszönjük, ha saját erőitekhez mérten adományokkal segítitek a program költségeit!

Közel 15 évvel ezelőtt kaptuk adományként a testnevelési óráknak – és egyéb programoknak – helyet adó tornasátrunkat, melynek ponyvája az évek alatt elöregedett. Hosszú ideje gyűjtöttünk a ponyva cseréjére, amit az Önkormányzat is jelentős anyagi támogatással segített. Az elmúlt hetekben végül sor kerülhetett a régóta tervezett munkálatokra a győri Graboplan Kft. szakemberei által, aminek köszönhetően diákjaink megújult környezetben folytathatják mozgásos foglalkozásaikat. Ezzel sikerült egy további jelentős lépést tennünk iskolánk környezetének fejlesztésében.

Ízelítőül a műsorból:

Simorág TánCirkusz Társulat: Ördögmese

A kisördögök testvérek, akik a maguk kíváncsiskodásával a történet során számos helyzettel kerülnek szembe és egyre inkább saját maguk is el akarják dönteni miben, hogyan is vesznek részt. A kisördögök különféle mesebeli lényekkel találkoznak útjuk során, akiket a szereplők jelmezváltással és karakterváltással játszanak földön és légben.

„Persze, hogy a színház varázslat! De ez inkább csak szépelgő metafora nem létező világok valódivá tételére, létező, de messzi világok közel hozására, csupán eljátszott dolgok valóságos megélésére. De mi a helyzet akkor, ha a nézők kisgyerekek, akik amúgy is fogékonyabbak a hitre a nem valóságosban, a színpadon pedig emberek lebegnek a levegőben, tekerednek lehetetlen helyzetekbe, és tárgyak mozognak úgy, ahogyan a tárgyak nem tudhatnak mozogni? Ha van, ami tényleg igazán közel áll a varázslathoz, akkor az csak valami ilyesmi lehet.

Mert Simor Ágnes cirkuszi és táncos színtársulatának Ördögmese című előadása ebben, a varázslatban erős igazán, azaz a művészi cirkuszolásban, a táncos akrobatikában, a leleményes látványteremtésben. Jól tudja ezt a társulat, nem is fél használni az erejét: szó sincs arról, hogy tartanának a gyerekközönség esetleges rossz reakciójától, vagy szebben mondva, nem a gyerekek kedvére akarnak tenni, hanem tudják, a figyelem nemcsak a legegyszerűbb módszerekkel – például az egyértelmű fogalmazással, a lineáris és folyamatos történetmondással – tartható fenn ebben a korban sem, hiszen úgyis csak a minőség számít. Így a kajánabb fő-ördögöt meglopó három jószándékú, bár komisz ördög meséjét bátran újra meg újra megszakítják szöveg és szavakra lefordítható tartalom nélküli, hosszabb mozgásszínházi jelenetekkel.

És ezek az Ördögmese legjobb percei, amikor az ördögök eljutnak azokhoz, akiket a másik ördög meglopott, hogy visszaadják a visszalopott holmit. Simor Ágnes rendezőként konzekvensen két világot működtet a színpadon: az ördögök vicces, földhözragadt jeleneteiét, meg a különféle tündérek, meselények és mitikus figurák légies, a fizikai törvényekre fittyet hányó, más szférákba kalauzoló jelenéseiét. Kétfátyoltáncot lejtő, szalagokkal hajladozó, égkupolából alácsüngő, egymással a levegőben, egy hintán lengedezve szinte összeolvadó tündérekkel, egymás hátára felhágó, összekapaszkodva, kecsesen fejre álló-átforduló alakokkal, tüzet egyensúlyozó, fellobbantó-kioltó erőkkel. A közönség pedig lélegzet-visszafojtott csendekkel, feszült figyelemmel követi, ahogyan szavak nélkül, csak képekkel, az azokból áradó hangulattal, légből elkapott érzésekkel festi le a társulat a jellemeket, varázshelyeket vagy új dimenziókat. Miközben Vázsonyi János, meg sokszor maguk a színészek is folyamatosan zenével kísérik, vagy nem is csak kísérik, inkább toldják meg, teszik kerekké, amit látunk, hol különös hangszerekkel, hol csak különös zenei ötletekkel.”

Kovács Bálint (Színházi Kritikusok Céhe).

Az előadás demója: https://www.youtube.com/watch?v=8fz1oLET9eU&feature=youtu.be

Alkotók: Zoletnik Sophie, Kiss Gergely Geret, Vincze Marci, Simor Ágnes zene:Vázsonyi János, Kiss Gergely Geret jelmez, díszlet tervezés és kivitelezés: Zoletnik Sophie szöveg, díszlet-koncepció, rendező: Simor Ágnes