Az a feladatunk, hogy a gyermek környezetében olyan hatást fejtsünk ki, hogy egészen a gondolatokba és érzületekbe menően a jót, az igazat, a szépet és a bölcset utánozó lénnyé lehessen.
Remekül sikerült
a „TAVASZI ZSONGÁS!”
2013. április 29.
Hosszas ötletelés előzte meg most is ezt a napot, sokat törtük a fejünket és csak remélni tudtuk, hogy sikerül olyan együttlétet szerveznünk, ahol kötetlenül, ugyanakkor tartalmasan tudunk együtt kikapcsolódni, gyermek és szülő egyaránt. Végül, látván a sok vidám arcot a ragyogó napsütésben, bátran mondhatjuk, hogy várakozáson felül remekül sikerült ez a nap! Sokan megkönnyebbülten sóhajtottak fel, hogy végre egyszer, anélkül hogy meg kellene „feszülni”, együtt lehetünk és még kávéval is megkínáltak.
A sok-sok tevékenység közül mindenki találhatott kedvére valót: a bográcsokban és az udvari kemencében remek ételek sültek-főttek, dolgos kezek újították fel a futball-kapukat és a tornasátor melletti kis focipályát. Végre betonozott állványt kapott az udvari röplabdaháló és a kertben is elkészültek a paradicsomlugasok. Mindeközben végnélküli ping-pongbajnokságon lehetett részt venni vagy a sok kedves ügyességi játékot lehetett kipróbálni, kötélhúzásban kisfiúknak, kislányoknak megmérkőzni.
A műhely előtt hűs limonádé várta a csere-boltba ellátogatókat, ahol ismét sok kedves holmi lelt gazdára. A táborokat hírelők színvonalas tevékenységeket kínáltak, lehetett fúrni-faragni, kötélveréssel egybekötve remek ugrókötelet készíteni, cipócskát gyúrni, társas- és logikai játékokat kipróbálni, csodás virágokat nemezelni, amelyek már a földszinti folyosót díszítik.
A finom ebéd után kezdetét vette a vegyes csapatú gyermek-felnőtt focibajnokság, az udvar egyik ligetes részén szólt az „örömzene”, az út túloldalán pedig egyik szülőtársunk jóvoltából ízelítőt kaphattak az érdeklődők a jógából. És akinek semmihez sem volt kedve, a szikrázó napsütésben a sokaságban gyönyörködve végre beszélgethetett egy jót szülőtársaival, barátaival vagy gyermeke tanítójával.
Igazi közösségi nap lett ez, most igazán jószívvel leírhatjuk, amit a napot hírelő levélből kihagytunk: „Aki nem jön, biztosan sajnálni fogja később, és nem érti majd, amikor évek múlva egymásra nézve visszaidézzük a nap élményeit, emlékeit…”
Köszönjük mindazoknak, akik eljöttek és ígérjük, hogy lesz folytatása!
Monostori Judit remek fotókat készített, melyek megtekinthetőek itt.
Üdvözlettel:
a Csiribiri csapat