Pünkösd

A húsvétot követő újabb negyven napos időszak a mennybemenetellel készíti elő a létesülés és ébredés legfontosabb állomását, a pünkösdöt. Mint ahogy mi mindannyian magunkkal hozzuk reggeli felébredésünknél minden esti „mennybemenetelünk” gyümölcsét, úgy élt a tanítványok lelkében is az elragadtatás állapotában átélt húsvét és mennybemenetel gyümölcse.

Pünkösd a Szent Lélek „kitöltetése” (görögül: pentekosztész = ötvenedik), amikor zúgó szél zendülése és tüzes lángnyelvek jelezték ezt a kozmikus méretű felébredést. Ahogy a tanítványok tudatára jutottak a beléjük költözött szellemi tűznek, amely bátorságot és erőt adott küldetésük megvalósításához, úgy kell tudatára ébredni korunkban is az ifjaknak, hogy ébredő, individuális lényük tüze belső akaratból belehathat a világba. A mi tanítványaink emberformálásában is ez a fő cél: mint izzó csíra kell, hogy bennük éljen az, amit pedagógiánk nyújtott a 12 év alatt, hogy aztán kimenvén a világba szociális érzületté alakulva érjen be ennek gyümölcse. Ezt az ünnepet iskolánkban a pünkösdi bazár teszi közösségivé, melyet az udvarunkon tartunk. Így a virágzó fák, a habos felhők és az ujjongó madárdal varázsolja körénk a természetben zajló változásokat. Az árusok közösségért végzett munkája mellett az időszakhoz illő archaikus népi játékok, „májusfatánc” és bábelőadás is segíti az átélést.