Kertművelés

A Waldorf iskolák egyik alapvető célja, hogy a felnövekvő embernek minél teljesebb képet nyújtson az őt körülvevő világról. Többek között ennek következtében lesz módja, lehetősége megtalálni a saját útját a felnőtté váláskor. A Waldorf pedagógiában a különböző tantárgyak alapvetően nincsenek éles határokkal elválasztva egymástól, de egy bizonyos életkortól már, még inkább szükség van az összefüggések megmutatására.

Természetesen az ok és okozati kapcsolatokat első lépésként nem a gondolatok elvont szintjén élik meg a gyerekek, hanem tapasztalati úton. Ennek a folyamatnak az egyik segítője az addig tanult tantárgyak ismeretét, tapasztalatát magába foglaló Kertművelés, mely szerencsés esetben a hatodik osztályban jelenik meg először heti rendszerességgel, mint önálló „tudomány”, és tart egészen a kilencedik osztályig. Az alábbiakban néhány példán keresztül bemutatom, hogy milyen módon tudja ez a tárgy kiteljesíteni a többit, és alkalmazni az addigi ismereteket.

A természettudományok közül az állat- és növénytan által már az élőlény és környezete közötti kapcsolat jelentőségét — ha nem is teljesen tudatosan — látják, s ebben az évben — 6. o. — hozzájön még az ásványtan „élettelen” világa.

A kerten keresztül megtapasztaljuk, hogy ez a hármasság miként kapcsolódik össze a bennünket körülvevő világban, hiszen a kerti növények és az ott élő állatok együttélését rendszeresen megfigyeljük. Az ásványtani ismeretek pedig jól jönnek a talajtani tanulmányoknál a hetedikben. Ezek az összefüggések tovább erősödnek, amikor hetedikben és nyolcadikban az ember biológiáját tanulják. Különösen a táplálkozás és az életmód – egészség viszonylatában. Megismerjük ugyanis az egyes növények táplálkozási jelentőségét, sőt a gyógynövényeken keresztül a tudatos és felelős életforma kialakítását is segítjük. Az egyes kultúrnövények megismerésekor megtudják a gyerekek, hogy az a növény honnan származik és mi a története. Hetedikben és nyolcadikban jól ki lehet egészíteni a földrajz epochát, hiszen a távoli földrészekről igen sok növény került Európába.

A történelem is visszaköszön, hiszen az ókori kultúrákról, a középkorról tanultak jól kiegészíthetők az akkori művelési módok megismerésével. Természetesen az időjárás elemeit, és hatásukat is megismerik – ekkor még leginkább a saját bőrükön – majd szerencsés esetben „tudományos” megvilágításban, a nyolcadikos fizikában meteorológia címen. Nincs olyan epocha, melynek témáját ne lehetne ezen a tárgyon keresztül is megvizsgálni, kibővíteni. Ez csak néhány kiragadott példa azon sok lehetőség közül, melyekben a Kertművelés tantárgy betölti az integráló szerepét.

Az előbb említett, úgymond elméleti ismeretek jól kiegészülnek azokkal a tapasztalatokkal, melyeket a kerti munkák során szereznek a gyerekek. A kertünk egy fizikai valóság, nem egy elvont fogalom. Ott süt a Nap, vagy esik az eső, hideg vagy éppen tikkasztó meleg van. De ettől függetlenül ott a feladat és felelősség annak végrehajtásában. A növények élő „dolgok”, várják, sőt elvárják a gondoskodást. Tehát mindenképpen végeznünk kell a dolgunkat, ami sokszor nem könnyű. Ennek megtapasztalása azt hiszem magáért beszél, hogy milyen emberformáló hatása is van ezen tevékenységünknek.

Mikor már – ideális esetben tehát négy éven keresztül – mind elméletben, és tapasztalatban eljutott a fiatal egy olyan szintre, hogy képes a földművelés, a mezőgazdaság összefüggéseit tudatosan is szemlélni, meglátni az ember felelősségét az őt körülvevő világért és tevékenységének hatását átlátja, elérkezett az idő, hogy az ebbéli tanulmányait egy olyan tapasztalatszerzéssel zárjuk le, mely mintegy összefoglalása mindannak, amit addig tanult. Ez pedig egy kéthetes mezőgazdasági gyakorlatot jelent a kilencedik osztály végén.

Fiataljaink ilyenkor már tizenöt-tizenhat évesek, s bár az „átalakítás miatt zárva” táblát még javában a magasban tarják, az érdeklődésüket azonban annál inkább a külvilág felé kell fordítanunk. (Ennek a gondolatmenetnek a kifejtése és indoka megtalálható Rudolf Steiner: Emberismereten alapuló nevelés és oktatás c. könyvének, A serdülőkor nevelési kérdései a tanítás művészi szemléletű alakításáról szóló fejezetében.) A nagy összefüggéseket, melyek áthatják a világot, a természeti és gazdasági környezetet, melyek meghatározzák mindennapjainkat, sehol sem lehet olyan jól megtapasztalni, mint egy teljes körűen működő, lehetőleg bio (legjobb esetben biodinamikus) gazdaságban.

Hogy miért is fontos egy teljes körű biogazdasági tapasztalat? Nos, ott van leginkább módja egy fiatalembernek megtapasztalni azokat az összefüggéseket élesben, amelyekről eddig tanult. Hiszen egy jól működő biodinamikus gazdaságban a növénytermesztés mellett megfelelő méretű állattenyésztés is folyik. Sőt a megtermelt alapanyagok feldolgozása és értékesítése is megtalálható. Lehet beszélgetni a gazdával a mindennapok feladatairól, gazdaságának létrejöttéről, művelési ágazatairól, az ott dolgozó emberekről. Látni lehet a feldolgozást és értékesítést, a jövedelmezőségi viszonyokat, és a gazdaság jövőképét. Az élet folyamatába egy ilyen bepillantás kihat az ember egész életére, miként majd tizenegyedikben a szociális, vagy tizenkettedikben az ipari gyakorlat.

Természetesen elsősorban nem beszélgetni megyünk oda két hétre, hanem részt venni az aktuális feladatokban. Legideálisabb esetben, ott is lakhatnak, hiszen így még jobban részesei lehetnek a gazdálkodók mindennapjainak. Bizony nem egyszerű próba a kitartásban, akaraterőben az, hogy az ottani élet és munkaritmust felvegyék a tanulók! Nem is mindenkinek sikerül ez, hiszen a rendszeres munkakezdés, a néha monoton, de ritmusos munka, az időjárásnak való kiszolgáltatottság, a fizikai munka nehézsége néhány fiatalunknak olyan nagy kihívás, hogy nem képes maradéktalanul eleget tenni a feladatnak.

Azonban a többségnek ezek a tapasztalatok — bár nagyon el tudnak fáradni — végül is örömet és megelégedettséget adtak. Magam is tapasztaltam, hogy egyes diákjaim a hatórás, szinte folyamatos munka után, elégedetten néztek végig az általuk elkészített ágyásokon.