Ivaskó Ilona

„1973. szeptemberében képesítés nélküli óvónőként kezdtem egy Budapesti 5. kerületi állami óvodában. Sok – sok kérdés adatott a mindennapokban, ezért a hosszú évek alatt a keresés, mint alap motívum volt jelen a pedagógia munkámban. A keresés vezetett Solymári Waldorf Óvodába, ahol második csoport egyik alapító óvónője lehettem. Részt vettem a Waldorf-óvodapedagógia Program megírásában. Néhány tanuló év után felkérést kaptam a képzés szakmai vezetőjétől: tanítsak gyerekszeretet a Waldorf Óvóképzésen. Azóta Waldorf-Óvóképzés szakmai felelőseként járom a tanítás nehéz, de felemelő útját. A solymári Waldorf óvodától való elválásom után két évre, 2004 újabb lehetőséget hozott a szakmai életemben. Pilisszentlászló szülő közösségével közösen megalapított Waldorf Óvodában töltöttem 7 évet. Az utolsó években arra a felismerésre jutottam, hogy a közel negyven év szolgálatában megfáradtam. Azt éreztem szükséges kilépnem, megpihennem a gyerekekkel való élet mindennapi ritmusából, abból a mindennapi ritmusból, az általam annyira szeretett légkörből, amely eddig megtartott, értelmet adott az életemnek. Lassan két év „gyermekek nélküli élet” után azonban egyre többször jut eszembe: hogy hiányoznak a gyerekek. A keresés, a kutatás, mint alap motívum jelen van a pihenő éveimben is. Régóta foglalkoztat az a kérdés: Hogyan hat a kisgyerekkori nevelés a később életszakaszokra? „A kisgyermekkor és az ifjúkor, mint egymás tükörképei” című előadás is egy kutatási területe ennek a témának.
Ivaskó Ilona”