A Gödöllői Waldorf Iskola története
a kezdetektől…
Egy intézmény közel 25 éves történetét megírni nem könnyű dolog. Ennyi idő alatt nagyon sok minden történt, a rengeteg eseményt nehéz kronológiai sorrendbe gyűjteni. A kisgyerekek felnőttek, az egyes szereplők történetei külön oldalakat töltenének meg. Az alapítás körülményei is egyre jobban ködbe vesznek az idő múlásával, fontos és meghatározó személyek – tanárok, szülők, diákok – nevét még felsorolni is csak hosszas utánjárással lehetséges.
A Gödöllői Waldorf Iskola mérföldkőhöz érkezett 2012-ben. A harmadik évheted végén mindenképpen tanulságos visszatekinteni: a régmúlt eseményei, tapasztalatai talán segítenek, hogy bizakodva és bölcsen tekintsünk előre.
Az események sorrendbe állítását segítette annak a beszélgetőkörnek a munkája, amely az iskola 20. évfordulójának alkalmából ült össze.
A Gödöllőn történt események valamikor 1988 nyarán kezdődtek. Egy régóta hallgatásra ítélt ország polgárai kezdtek ébredezni, készülődtek arra, hogy valamiképpen megváltozzék egy 40 éve fennálló rendszer. Azok, akik e szellemileg leárnyékolt időszakban szívükön viselték az eljövendő generációk neveltetésének sorsát, egyre erősebben igyekeztek hallatni szavukat. Néhányak elérkezettnek érezték az időt, hogy a központosított, államosított nevelési elképzelések helyébe réges-rég elfelejtett, elátkozott, betiltott alternatív pedagógiákat álmodjanak. Ezek közül az egyik volt a Waldorf -pedagógia… (Erről az időszakról nagyon szép és pontos visszaemlékezés olvasható Vekerdy Tamás Álmok és lidércek című könyvében*)
Miféle szelek sodorták a Waldorf-pedagógia „első illatát” Gödöllő felé?
A beszélgetőkör résztvevői a sok emlék közül kiemelték Vekerdy Tamás nevét, aki már 1988 őszén Solymáron előadást tartott erről a nevelési elképzelésről. Talán ő volt az, akinek szavai a legnagyobb erővel hatottak, s így azok a kis csoportok, melyeknek tagjai már régóta jól ismerték Rudolf Steiner nevét és munkásságát, végre tettre kész, változást óhajtó és azért tenni akaró szülőkkel bővültek.
Ebben az évben találkozott Héjja Zsuzsa és Nagy Gábor a gödöllői HÉV egyik állomásán, s hosszasan beszélgettek a világ dolgairól, a gyerekekről, a Waldorf-pedagógiáról, az előadásokról, melyeknek a Gödöllői Művelődési Ház is otthont adott már ekkor.
Egyre bővült a beszélgetők köre, főként olyan szülőkkel, kiknek gyermekei közeledtek az óvodáskor felé. 1989. május 16-án már meg is alakították a Weöres Sándor Pedagógiai Egyesületet, melynek utódja 1990 márciusában a Weöres Sándor Pedagógiai Alapítvány lett. Ebben az évben Nagy Gábor, Héjja Zsuzsa és Somogyi Tibor Bécsben is jártak, egy ottani Waldorf Iskolába látogattak el, ekkor indult el Solymáron a Waldorf Óvónőképzés, ezzel együtt a gödöllői Waldorf Óvoda szervezése is.
Az első gödöllői Waldorf Óvoda 1990 szeptemberében, a Táncsics Mihály utcában kezdte meg működését.
1990 Húsvét nagycsütörtökén érkezett Ursula Kempe németországi Waldorf-óvónő, az óvoda első mentora.
Eközben Magyarországon is tovább szerveződött és erősödött a „mozgalom”. Óriási tisztelettel emlékeztek a beszélgetésben résztvevők Székely Györgyről és Székely Anikó néniről, Uray Györgyről, Nehai Györgyről, Jakab Tiborról, Fenyő Ervinről, Mesterházi Zsuzsáról, Mezey Klári néniről. Újabb és újabb szereplők csatlakoztak a történethez szervezőként, szülőként, tanárként.
Az óvoda sikerrel zárta első évét, majd a második óvodai év indulásával egy időben az első Waldorf Iskolai osztály beindítása is nagy erőkkel kezdődött meg. Az iskolába igyekvő gyerekek szülei minden követ megmozgattak, hogy legyen hely, engedély, osztálytanító és tanári csapat. 1991-ben a Gödöllői Művelődési Ház egyik termét bocsájtotta rendelkezésünkre Kecskés József igazgató úr. Az engedélyek az évnyitó napján — sőt az évnyitó ünnepségre! — érkeztek meg, Somogyi Tibor kitartásának köszönhetően. Az első osztálytanító Keresztes László lett (aki később évekig gyógyeuritmistaként volt jelen iskolánkban).
Az első osztály után sorra következtek a többiek. A helyszín változott, mivel nőtt a létszám: a második évtől az Erzsébet királyné körút 27. szám alatt — tehát egy lakótelepi, négyemeletes épület földszintjének egyik átalakított lakásában — indult a tanév. 1995-ben már öt osztály működött, ekkor már „négy lakásnyi” területen, elérkezett az idő a váltásra. A hatodik első osztály már a mostani helyszínen kezdte a tanévet. A nyári szünet alatt megtörtént a költözés a Tessedik Sámuel úti épületbe. Kezdetben még javában működött egy rugóüzem a földszinten, sőt az épület mellett, a bakelit üzemben is vígan folyt a munka. Az iskola először a legfelső emeletet vette birtokba, majd évről évre terjeszkedett lefelé. Rengeteg átépítéssel, és más munkálatokkal telt ez az időszak, csak a tanári 4-5 alkalommal került más helyre. Az is nehezen elképzelhető, hogy valaha tornaszoba és kézműves műhely volt a mostani első emeleti irodák helyén.
1997-ben megalakul a Gödöllői Waldorf-pedagógiai Egyesület és szintén ez az év hozza a döntést, miszerint a Gödöllői Waldorf Iskola „továbblép” és gimnáziumot alapít. Ez a következő tanév szeptemberére sikerült is.
Kőhalmi Ákos
… napjainkig
A 2004-es évtől a lehetőségeink úgy alakultak, hogy nemcsak az épületet, de a külső tereket is egyre inkább a magunk képére formálhattuk. Ekkor kezdtük el az akkori 6-7-8 osztály diákjaival tantárgyi órák keretein belül kialakítani a mai napig folyamatosan fejlődő iskolakertet, játszóudvart. Az iskolakert lehetővé tette – Magyarországon egyedülállóan és a steineri iránymutatásnak megfelelően –, hogy a Waldorf kerettantervben ezen a téren előirányzottakat a legteljesebb mértékben megvalósíthassuk.
Folytatásként egy szülői kezdeményezésnek köszönhetően ajándékba kaptunk egy tornasátort, amely a tanórai és délutáni sportfoglalkozásokon túl évek óta helyszíne nyaranta az igen népszerű és nívós Cirkusztábornak. Szintén egy szülői kezdeményezésre elinduló és sikerrel végig vitt pályázatnak köszönhetően a tornasátor körüli terület is egyre inkább a gyerekek és az oktatás igényeinek megfelelően alakult, hiszen a hozatott tiszta homokkal feltöltött távolugró gödör, és a palánkkal, hálóval körbevett focipálya, a füvezett focipálya, az udvar a mozgásos tevékenységeket, sportolási lehetőségeket bővítette.
A 2000-es évek elejétől iskolánk rendszeresen ad helyet országos Waldorf-tanári továbbképzéseknek, sok éve pedig rendszeresen ezek legragosabbikának, az akkreditált végzettséget is nyújtó Nyári Akadémiának, melyet június utolsó hetében rendez a Waldorf Ház.
A gimnáziumi évek alatt a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy miként lehet összeilleszteni a Waldorf-pedagógia elveit, elméletét a mindennapok gyakorlatával a középiskolai oktatás szintjén. Ugyanis azzal a különös helyzettel álltunk szemben – s vélhetőleg más Waldorf gimnáziumok is küzdöttek/küzdenek ezzel –, hogy a nevünkben lévő „gimnázium” fogalma olyan képeket hordoz a közgondolkodásban, amelynek egyes elemeit a Waldorf pedagógia másképpen közelíti meg. Ezeknek a vívódásoknak volt köszönhető, hogy új pedagógiai elemként beiktattuk az ún. „Kísérleti epochákat”, melynek három hete alatt a diákok 6-8 felkínált, különböző területeket felölelő témákból választhattak, és abban tanáraik segítségével elmerülhettek. Az epocha végén aztán a csoportok nagy érdeklődéssel követett beszámolókban adtak számot tapasztalataikról új ismereteikről.
Azon epochák közül, melyeknek a célja az volt, hogy fiataljaink a lehető legmélyebben ismerkedjenek meg a körülöttünk lévő világgal, a legsikeresebbek a mezőgazdasági, a szociális és a földmérés gyakorlatok voltak. Az első kettő során a diákok 2-3 fős csoportokban kilencedik évfolyam során gazdákhoz, majd tizenegyedikben különféle szociális területen lévő ellátórendszerekbe kerültek. Sok esetben külföldön, ami már komoly nyelvtudási ismereteket igényelt. Ezeket a tapasztalatokat is mélyreható előadásaikkal tették emlékezetessé.
További előrelépésünk volt, hogy tizenegy és tizenkettedik évfolyamokon – amennyiben a jelentkezők száma elérte a minimum 5 főt – fakultációs lehetőséget is biztosítottunk az érintett tantárgyakból.
Ezen törekvések közben nem csak a felnőtté váló ifjak, hanem a tanári kar is fejlődött, nem titkolva, hogy sokat tanul a tanítványoktól…
Így egy egyre elkötelezettebb, szakmailag magas színvonalú, a Waldorf pedagógiában elmélyült és tapasztalt tanári közösség alakult ki a gimnázium szintjén is. Bizonyítják ezt az éves színdarabok, a tizenkettedik évet záró éves munkák és természetesen – az aktuális elnökök által minden esetben kiemelten méltatott – érettségik, felvételik. Annak ellenére, hogy diákjaink nem egy tantárgyi eredmények alapján válogatott közösség voltak, rendre jó átlag körüli volt ezen vizsgák eredménye. Az oktatásunk hatékonysága megmutatkozott a továbbtanulók általi sikeres felvételikben, hiszen a tanári pályától kezdve, a biológusi, földrajzi, villamosmérnöki, történész stb. területeken szereztek már diákjaink diplomát, vagy éppen folyamatban van annak megszerzése.
Azonban erőfeszítéseink ellenére, a 2012-13-as tanévben, mikor a tizedik alkalommal készültünk diákjaink érettségiztetésére, a tanévnek az elején látható volt, hogy további életünk nem folyhat abban a megszokott mederben, mint eddig. Ennek oka még a mai napig is feltárás alatt van. Vélhetőleg sok tényező vezetett ide.
Problémáink többszintű feltárásához elhívtuk Christof Wiechert-et, aki iskolánk gimnáziumi tagozatának megalakulása óta tanácsadó tanárunk volt, és aki hosszú éveken át vezette a Geotheanum pedagógiai szekcióját. Ennek a folyamatnak a végén az iskola vezető testületei azt a fájdalmas döntést kellett, hogy meghozzák, ami a gimnáziumunk gödöllői megszűntetésével és a Göllner Mária Regionális Waldorf Gimnáziumba való becsatlakozásával járt. Ez az átalakulási folyamat, mely nagyon megrendítő volt, mégis sikerrel zárult, hiszen az új gimnázium előkészítő munkáiba korán becsatlakoztunk mind fenntartói, mind tanári szinten. Minden diákunk a „Reggimiben” folytathatta tanulmányait addigi gimnáziumi tanáraik által, mivel az új iskolában mindannyiuknak helye lett. Anyaiskolaként továbbra is szorosan tartjuk a kapcsolatot a gimnáziummal, hiszen szándékaink szerint, a nyolcadikos tanulóink nagy része itt folytatja majd a tanulmányait.
Így a 2013-14-es tanévet mármint általános iskola és alapfokú művészeti iskola kezdtük meg. A felszabadult épületrészeket nem sokáig hagytuk parlagon heverni, tanáraink hamar éltek az új terek adta lehetőséggel és a magasabb szintű szakmai munkát segítő szaktanterveket hoztak létre belőlük. Szintén szülői kezdeményezésre létrejött a gyerekek étkeztetésének az a formája is, amely jelenleg is megelégedésünkre működik, s régi álmunkat valósította meg azáltal, hogy gyermekeinknek az épületen belül tudunk ebédet adni. Iskolánk fizikai testében erős, lüktető élet folyik, s emellett folyamatosan keressük a továbbfejlődésünk lehetőségeit, mely a mindennapi feladatok minél magasabb szintű és hatékony megoldását, valamint a közép és hosszú távú terveink kidolgozását, megvalósítását jelenti.
Tanáraink és a „szüleink” közösen dolgoznak azon, hogy iskolánk az a hely legyen, ahová minden érintettnek jóleső érzés bejönni, és közösségünknek tagja lenni.
Mindenkinek nagyon köszönjük, aki részt vett ennek az intézménynek az életben tartásában! Rengeteg erő, hit és bátorság kellett hozzá, kell hozzá ma és a jövőben is…
Mincsik István
* Vekerdy Tamás Álmok és lidércek című könyve ingyenesen letölthető a MEK-OSZK honlapjáról