Húsvét

A tél önfeledt temetése után kezdetét veszi a „nagyböjt”. Úgy, ahogy az ádventi négy vasárnappal és négy héttel készülünk elő a karácsonyra, úgy készíti elő a négy nagyböjti hét – melynek utolsó hete a nagyhét – a húsvétot. A húsvét kezdetét az égről kell leolvasni. Először a tavaszi napéjegyenlőségnek kell bekövetkezni (március 21.). Az ezt követő első holdtölte utáni vasárnap a húsvétvasárnap. Ez a törvényszerűség alkalmat ad arra, hogy a nagyobb gyerekekkel az égboltot vizsgáljuk. Ekkor egy kicsit átélhetik, hogy a nagy, kozmikus világtörvények hogyan hatnak a mi földi életünkre. Míg karácsonykor a Nap születését éljük meg, addig húsvétkor a Hold asztralitásában megnyilvánuló megismerési erőket, amelyek földi lénnyé tesznek minket. Ezen megismerési erők kifelé törekednek, fel akarnak emelkedni a természet megismerésétől a szellemi megismeréshez. Érdekes látnunk, hogy még az időszak szentjei is ezt türközik vissza. Szent Domonkos (március 9.) páratlan életműve a középkori magyar művelődésben is óriási jelentőséggel bírt. A veszprémi „Domonkos apácák zárdája” a magyar elemi oktatásban is kiemelkedő. (Árpádházi Szent Margit is itt töltötte gyermekéveit.) Március 12-én az iskolaalapító és patrónus Nagy Szent Gergely napjához Európa-szerte diákünnepségek kapcsolódtak, mely napon igyekeztek a fiatalokat iskolába toborozni. Szent Benedek apát (március 21.) Kr. U. 528-ban az Apollón templom romjain (Monte Cassino hegyén) építette fel híres kolostorát, melynek szelleme a nyugati szerzetes élet alapjait képezte. Mindezek mutatják, hogy „az idő fényesedik”, és Sándor, József, Benedek napjával végérvényesen meghátrál a legyőzhetetlennek tűnő hideg sötétség, s az emberi szívekbe is beköltözhet a reményt hozó kikelet. Gyümölcsoltó Boldogasszony napja (március 25.) már az új élet fogantatásának ünnepe. (Szűz Mária ezen a napon fogadta méhébe Jézust.) Így érkezünk el „Szent György havához”, mely nyilvánvaló szimbólumaival az őszi és a tavaszi napéjegyenlőség polaritását is jelképezi. Szent György Szent Mihály földi helytartója, aki legyőzi a királylányt fogva tartó sárkányt. Míg ő fizikai síkon győz, addig Mihály kozmikus szinten tartja féken a sötét erőket. Mihály a Nap-erőkhöz tartozik, György a Hold-erőkhöz (felszabadítja a nemiséghez tartozó szaporító, megújító erőket).

Nagyböjt utolsó vasárnapja Virágvasárnap, Jézus jeruzsálemi bevonulásának ünnepe. „Áldott, aki jő az Úrnak nevében, az Izraelnek ama királya!” (János 12, 12-13.) Ez a királyság azonban nem e világból való, nem földi uralomra vágyott, hanem az emberi lélek megmentését tűzte ki célul. Fentről jövő isteni küldetése volt a szenvedés árán történő világmegváltás. Ez az én-fejlődésünknek is egy fontos állomása, amikor megértjük, hogy egy felsőbb parancsra, feladatokkal jöttünk a világra, hogy teljesítsük Küldetésünket.

A nagyhét szertartásaiból kiemelkedik a nagyszombat esti feltámadási körmenet. Húsvét vasárnapjának hajnalán pedig a „Jézus keresés”, „Szentsírkeresés”. A húsvéthétfőhöz kötődő számos termékenységi rítusból („korbácsolás”, húsvéti tojás ajándékozás, locsolás, stb.) a locsolkodást emelném ki, melynek hagyománya egyrészt a keresztelésre utal, másrészt arra a legendára, amikor a feltámadás hírét vivő asszonyokat vízzel öntötték le a Jézus sírját őrző katonák. Ezt a mára versmondással párosuló, szagos vízzel történő locsolkodást még tartották az iskolánkban is, amíg kisebb volt a közösségünk. Mára azonban a húsvéthoz vezető út ünnepi hagyományai kívül kerültek a közösségünkből, ami azonban nem jelenti azt, hogy nem kell még mélyebb tudatossággal kihasználnunk a tantárgyak által kínált lehetőségeket. Példa erre Parsifal története, melynek húsvéti szellemiségét így jeleníti meg Christian Morgenstern verse:

Íme feléd nyújtom tiszta szívem,
Áldozatul Grál-lovag kelyhében,
Szomjadat majdan oltsad el velem
Ha magaddal viszel az edényben.
Oh, Krisztusom!

Töltve legyen az edény, telítve,
Rózsaillatú csodás véreddel,
Hogy szívem lelkem belemerítve
Induljon az új útra képeddel.
Oh, Istenem!