Az a feladatunk, hogy a gyermek környezetében olyan hatást fejtsünk ki, hogy egészen a gondolatokba és érzületekbe menően a jót, az igazat, a szépet és a bölcset utánozó lénnyé lehessen.
Györgypál Ildikó • napközis tanító, 1. osztály
A hetvenes évek végén egy augusztusi reggelen születtem Csíkszeredában. Az erdélyi kisfaluban, ahol felnőttem, a szüleimnek köszönhetően igazi védettségben és titokzatos mesevilágban teltek a gyermekéveim. Otthon a hagyományok nagyon erősek, és nagy lépésnek számít azoktól eltérni. A szüleim és nővérem támogatását viszont a kezdetektől élvezhettem, ők arra biztattak, hogy merjem tovább gondolni a dolgokat és kreatívan éljek.
16 évesen találkoztam először Steiner munkáival és a Waldorf pedagógiával. Bukarestben végeztem a waldorf tanárképzőt, ma már humorosnak tűnő nehéz körülmények között, ahol viszont nagyon jól képzett külföldi és helyi tanárok egy új világ kapuit tárták fel. Az iskola mellett egy Waldorf gyógypedagógiai iskolában voltam kisegítő, így a tanultakat a gyakorlatban is megfigyelhettem. Az államvizsga után Magyarországra költöztem, hogy a Népi mesterségek iskolájában tovább képezzem magam. Több népi mesterség titkaiba sikerült belepillantanom. Népi textilművességet tanultam és szereztem egy játszóház vezetői képesítést is a közművelődési szak mellett.
Ezek után kerültem a gödöllői waldorf iskolába osztálytanítónak 2001-ben. A kezdeti izgalmak és aggodalmak után nagyon lelkessé váltam a tanításban és el sem tudom képzelni, hogy bármely más helyen ilyen sokat meg tudtam volna a világról, magamról, az emberi kapcsolatokról, mint ebben az iskolában. Évekig ébredtem azzal a gondolattal, hogy milyen hihetetlenül szerencsés vagyok. Ez még ma is előfordul. Itt érzem a „közösség megtartó erejét”. Az előző osztályomat nyolcadikig vittem és minden velük való találkozás megerősít a munkámban. Jó látni, hogy milyen nagyszerű fiatalokká váltak. Az elmúlt 10 évben több továbbképzésen voltam (IAO, nemzetközi képzések, Bothmer), sok látszólag teljesen más jellegű dologgal is foglalkoztam, de valahogyan minden úton ugyanahhoz a nagy egészhez jutok el és ez nagyszerű. Immáron az új osztályommal élem meg azt a kiváltságos érzést, hogy láthatom, miként formálódnak és bontják ki a gyermekek a bennük rejlő csodákat.