Az a feladatunk, hogy a gyermek környezetében olyan hatást fejtsünk ki, hogy egészen a gondolatokba és érzületekbe menően a jót, az igazat, a szépet és a bölcset utánozó lénnyé lehessen.
Mi is kezdünk megnyílni a külső hatásoknak, és igyekszünk látványosan is visszaszorítani, elijeszteni azokat az erőket, melyek nehezen engednek a tél fogságából. Erre szolgálnak a zajos farsangi mulatságok. Bár „Pálforduló” (január 26.) a néphit szerint is jelzi, hogy a tél ellenkezőjére fordul, de a vízkereszttől a húsvét vasárnapot megelőző hat hetes böjt kezdetéig, azaz „húshagyó keddig” vagy „hamvazó szerdáig” tartó időszak a „téltemetéssel” zárul. Ez a „farsangfarka”, amikor maskarás, jelmezes „alakoskodók” dramatikus játékokkal rendezik meg a telet megszemélyesítő bábu temetését. Ezek a szokások elevenednek meg nálunk is az iskolában. Jelmezekbe bújva, kis jeleneteket előadva jelennek meg az osztályok, hogy aztán mókás játékok, táncmulatság („táncház”) és farsangi fánkevés zárja le a napot. A nagyok természetesen ilyenkor késő estig „bulizhatnak”.