Fák a múltból, fák a jövőből

Bár a ködös novemberi napokon nem látni, de bővült az iskola kertje, négy újabb növénnyel:
négy gyümöcsfát kaptunk, két cseresznye- és két almafa csemetét.

Hogy hogyan? Kalandos úton:

Gavallér Mária, kb. 10 éve volt szülőtársunk, egy rövid cset-beszélgetésben megosztott egy hírt, miszerint a Kortárs Építészeti Központ által fenntartott budapesti közösségi Leonardo Kert felajánlott négy gyümölcsfát, iskolakertek részére.
Minicsik István kertművelés tanárunkat kérdeztem, kell-e nekünk, és igent mondott, pontosan jelezte, milyen fát szeretnénk.
A KÉK-központ munkatársa elfogadta a kérésünket, és egy szép napon – sokadik egyeztetésre – mindketten „ráértünk”, hogy a nyolcadik kerület közepén lévő foghíj-telken kialakított közösségi kertből elhozhassam a fácskákat.

Érdekes volt a Máriától jött múltbeli üzenet hatására elmenni egy ismeretlen helyre, nem találni a kertet, és a parkolóőröktől azt az infót kapni: nincs itt ilyen. Aztán egyszer csak megjelent egy kékhajú lány, kinyitott egy (dimenzió)kaput, és feltárult a kis kert, kúttal, mosolygó farönkökkel, articsókával és kis ágyásokkal – remek hely. Megkaptuk a fákat, amiket a Magyar Telekom fenntarthatósági programjának, a „hello holnap!”  keretében adományozott a KÉK-nek, majd ők tovább nekünk.

Tehát a jövőbe vetett hitünk ültette el a fát, és persze Minicsik István a lelkes hatodikosokkal és nyolcadikosokkal.

Köszönöm, aki segített ebben, a fák gyümölcseiből pedig remélem, mi és unokáink is ehetnek. Cseresznye és almafák, mindkettő különlegesen finom fajta, amelyek még iskola időben teremnek (természetesen 3-4 év múlva, miután a facsemeték termőre fordulnak majd).

Fülöp Hajnalka

Köszönjük Mincsik Istvánnak a fotókat! Az egész galéria megtekinthető a flickr-en.