Elsöprő siker
a Madarak és Fák Napja Versenyen!

Madarak és Fák Napja Országos Tanulmányi Verseny

Egy különleges, semmi máshoz nem hasonlítható tanulmányi versenyen értek el kimagasló eredményeket iskolánk tanulói idén május 10-11-én, a vértesboglári Erdei Iskolában. A Madarak és Fák Napja Országos Tanulmányi Versenyen 127 induló csapatból a nyolcadikosokból álló Magonc nevű csapat országos első helyezést ért el, a hatodikosokból álló Greenpicik pedig nyolcadikok lettek.

A résztvevők névsora: Gődény Márta, Martin Bence, Pék Ramóna – nyolcadikosok;  Gődény Kornél, Harmati Jázmin, Laurán Apolka hatodikosok.

Különleges verseny volt, hisz a számítógépek és az internet korában a minket körülölelő természeti környezetről, a madarak, fák, egyéb növények és állatok megfigyeléséről kellett számot adniuk a diákoknak, ugyanakkor sok környezetvédelmi, természetvédelmi és élővilággal kapcsolatos tudásra is szükségük volt, hogy csak egyet említsek az országos döntő gyakorlati feladatai közül: lessátrat kellett építeni madarak fotózásához!

Más szempontból is eltért a hagyományos iskolai tanulmányi versenyektől ez a megmérettetés: bár iskolánk tanulói is aktívan részt vettek benne, mégsem köthető szorosan az iskolánkhoz a rendezvény. Inkább egy lelkes – jelenleg negyedikes – szülőtársunk, Dr. Dobos Péter az, aki az egészet koordinálja, a versenyek szervezésében, a diákok motiválásában és felkészítésében is részt vesz.

A hatalmas munka elismerését jelenti most ez az első helyezés is, ennek kapcsán szeretnénk bemutatni a csapatot, a munkát, a versenyt, a résztvevőket.

A verseny: a Madarak és Fák Napja versenyt 20. éve szervezik hazánkban. Idén a ProVértes Egyesület dolgozott ezzel, az ő vértesboglári erdei iskolájukban volt a rendezvény döntője, és ők koordinálták a nem mindennapi feladatokat és az idén rekordszámú 20 döntős csapat munkáját. A területi döntők lebonyolításában a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület vett részt, a rendezvénysorozatot a Svájci-Magyar Együttműködési Program finanszírozta.

A verseny célja, hogy az általános iskolás felsős diákok megismerkedjenek az Év Fájával, az Év Madarával, a nemzeti parkjaink, Natura 2000-es területeink jellegzetességeivel, és a környezet- és természetvédelem legfontosabb elveivel és gyakorlatával. Ezáltal a környezetre jobban odafigyelő, azt teljes rendszerben szemlélő, tudatosan környezetvédő felnőttekké válhassanak.

Nehéz helyzetben vannak a szervezők, mert sem a pedagógusoknak, sem a diákoknak nem ad felvételi többletpontot, formális elismerést a vetélkedő, pedig országos szintű és magas színvonalú tudást igényel. Annál inkább nyernek ezen személyes életükben: örömteli közösségben, élményszerűen tanulhatnak a természetről, környezettudatosságról, demokratikus, közösségi gondolkodásról, és persze önmagukról.

A verseny részleteiről Dobos Pétert kérdeztem. (Aki nem ismerné: Dr. Dobos Péter a kezdetek óta a Gödöllői Waldorf Iskola – korábban az óvoda – aktív közösségi tagja. Fogorvosként dolgozik Szadán, három gyermeke is waldorf iskolás volt, a legkisebb, Andris, most negyedikes. Péter a szadai székhelyű Magonc Alapítvány létrehozója, jelenleg fia, a fiatal egyetemista Balázs vette át az operatív irányítást volt osztály- és iskolatársaival közösen. Péternek és a korábban az általa vezetett Greenpici Szakkörnek köszönhető többek között az iskola körüli madárbarát kert és a kis kerti tó is. A MFNOV-n már majd’ egy évtizede indultak a Greenpici csapat tagjai. Péter jelentős szerepet vállalt az iskola “testvériskolája”, az erdélyi gyimesfelsőloki általános iskolával ápolt kapcsolatok építésében is.  Jelenleg a MFNOV mellett a nyaranta rendezett Termik Táborban vállal aktív szerepet, most éppen lovaskocsit hajtani tanul. Bővebben: www.termiktabor.hu)

Péter lapunknak elmondta, hogy kilenc éve vesz részt az általa felkészített mindenkori csapat ezeken a versenyeken. Mivel tavaly is országos első helyezést értek el a diákjai, ezért idén két csapatot is indíthatott. Először az iskola keretein belül szerette volna megszervezni a programot, de hiába várt a válaszra, ezért a rendelője fölötti lakásban, november végén elkezdték a felkészülést, vasárnap délutánonként találkoztak és tanultak. Februárban itt rendezték a házi fordulót is. A hideg, kopogós március végén volt a területi vetélkedő Budapesten és Ócsán, mindkettőt megnyerve két csoporttal jutottak tovább az országos döntőbe is. Innentől még komolyabbra fordult a tanulás. És egyben izgalmasabbra is!

A tananyag nagyon érdekes volt: minden évben feladat az év fája és az év madara: idén a házi berkenye és a gyurgyalag volt ez a két élőlény. Feladat volt még a vízgazdálkodás, vízhasználat, az ártéri erdők és a Natura 2000-es területeink megismerése. A madarak közül a gólyaalakúak rendjéről kellett többet tudniuk, és természetesen minden évben vannak gyakorlati természetvédelmi feladatok. Madárvédelmi eszközök, messzelátó-használat, növényhatározás, stb. Minderre a koronát – e sorok írója szerint – az teszi fel, mikor 50 madárhangot kell felismerniük! (Kedves Olvasó, felismerné a nádirigó hangját? Vagy a berki tücsökmadárét?)

Ennek megfelelően a felkészülés is egyszerre volt tankönyvekkel, internetes tananyagokkal teli hagyományos tanulás, és természetjárással és tevékenykedéssel eltöltött közösségi idő is.

Érdekes módszereket vezetett be Péter: pl. telefonjaikra feltöltöttek madárhangokat, ezzel is gyakorolva azok felismerését, amikor hívták egymást. Az adott  témát végigbeszélték a témafelelősökkel, és mindenkinek kérdéseket kellett alkotni belőle a többiek számára. Készítettek rejtvényt, ismételték a korábbi évek anyagát, a korábbi teszteket átnézték, hogy tisztában legyenek a feladattipusokkal. A tanulási módszereik közé tartoznak még a kulcsszavak kikeresése, az egymásnak készített különböző tipusú feladatok (pl. anagramma, keresztrejtvény) és folyamatosan egymástól kérdeznek a diákok, így saját fejlődésüket és társuk tanulását is segítették.

De a legnagyobb szám – a résztvevők szerint is – a zalkodi edzőtábor volt. Zalkod egy pár száz lakosú, elnéptelenedő település Zemplén megyében, a Bodrog és a Tisza háromszögében. Itt a zord időre való tekintettel most a néptelen óvodában szállhattak meg, ami a korábbi évek sátorozásához képest annyival is előnyösebb volt, hogy együtt, egy légtérben lehettek egész nap. A felkészülés jegyében a Bodrog árterében kenuztak, teleszkópon figyelték a környezetet, ennek és a messzelátóknak a használatát is gyakorolták. Hogy ez mennyire nehéz: képzeljük el hogy pl. egy-egy madár jellegzetes jegyeit kellett megtalálniuk, annak röpülése közben. Mindemellett ”Kell egy hét együttlét” – egy korabeli fesztivál jelmondata most is aktuális, hisz ez alatt a hét alatt hatalmas személyiségfejlődésen esnek át a gyerekek a különböző tevékenységeknek, programoknak és eseményeknek köszönhetően.

Gondoljunk bele, milyen tapasztalatot és érzést jelent egy-egy közös hajnali madárles a Bodrogon kenuzva? Vagy a közös főzés, az ahhoz szükséges közös beszerzések, megállapodások, egyeztetések?  Hatalmas nevelő ereje van annak is, amikor közösen állapodnak meg a diákok és a nevelő (Péter) a napirendről, amit később közösen be is tartanak. Az életformájuk ez alatt a hét alatt szintén környezetbarátabbá válik: tömegközlekedéssel mennek a helyszínre, igyekeznek megismerkedni a helyi termelőkkel, a helyi hagyományokkal.

De most térjünk vissza a természetből, a táborból, és egy utolsó összegzésként nézzünk egy meglepő tényt. Amíg pár évvel ezelőtt ugyanennyi felkészülési idő alatt Péter csapatai nem is mindig jutottak be az országos döntőbe, vagy ott az 5. helyezést érték el, hasonló adottságú és szorgalmú gyerekek most már az első helyezést érik el, egymás után többször. Ez Péter fejlődését jelzi, hogy ő megtanulta az ismereteket átadni, és ami talán ennél is fontosabb: a lelkesedést, az odaadást, a környezet, a természet iránti rajongást szenvedéllyé tenni.

A cikket lejegyezte: Fülöp Hajnalka