Zsófit többen is ismerik iskolánkban, mivel kedves szülőtársunk már egy ideje, de bizonyára a leendő első osztályunk iránt érdeklődők körében és közösségünkben is vannak többen, akik még nem ismerik őt. Így fogadjátok szeretettel bemutatkozó sorait, személyesen pedig január 6-án az elsős hívogató programsorozatunk következő előadásán találkozhatnak vele az érdeklődők. Hagyományainkhoz híven a Dióhéj következő számában fogjuk lelkes, elkötelezett személyét közelebbről is bemutatni.

„Hatalmas izgalommal és várakozással tekintek az előttem álló időszakra, és úgy érzem, mintha mindig is erre készültem volna. Már egészen korán, kisiskolásként álmom volt az, hogy tanító legyek. Utólag ismertem fel, hogy az a biztonságos osztálytermi légkör, az a nyugalom és szeretet, amit a tanítónőnk teremtett körénk, az volt számomra vonzó és példaértékű. Később énektanár szerettem volna lenni – mivel zenei osztályba jártam, mindennapos volt az életünkben a zene és a kóruséneklés. A középiskolai éveimet a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium francia-magyar kéttannyelvű osztályában töltöttem, ahol szintén nagyon meghatározó magyar tanár-osztályfőnököt kaptam a sorstól. Tőle a szakmai igényességen túl az elfogadást tanultam, és azt, hogy a humor nagyon sok helyzetben a leghasznosabb segítőnk. Úgy látszik, hogy a pedagógusaimmal kivételes szerencsém volt, mert a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, ahol francia és történelem szakot végeztem, a tanulmányaim minden percét élveztem. Inspiráló volt, hogy a tanáraink kollégaként tekintettek ránk, hogy támogatták a társainkkal való együttműködést, a közös projekteket, hogy érdeklődtek irántunk, és kíváncsiak voltak a meglátásainkra.

Az egyetem elvégzése után egy multinacionális nagyvállalatnál helyezkedtem el, ahol tíz évig dolgoztam nemzetközi környezetben. Ez idő alatt született a három gyermekem, akik által szülőként kerültem közelebbi kapcsolatba a Waldorf-pedagógiával, amikor a legnagyobb a Zuglói Waldorf Iskolában kezdte meg általános iskolai tanulmányait. Közben egy pszichológusok által alapított, frissen anyává vált nőket segítő szervezetben is dolgoztam, és egyre inkább formálódott bennem, hogy nem a nagyvállalati munka az én utam.

Egy bátor váltással 2020. januárjától a Zuglói Waldorf Iskolát fenntartó egyesületnél helyezkedtem el, majd az iskolában, iskolatitkárként. Iskolatitkári munkakörömnek hála sok beszélgetésben lehetett részem tanár kollégáimmal, sokszor fordultak meg gyerekek az irodában, és én is náluk, az osztályteremben. Így lett számomra egyre láthatóbb az, hogy a Waldorf-pedagógiának milyen mélységei vannak, és az is, hogy nem az irodában látom a jövőmet, hanem a gyerekek között. 2022. januárjában beiratkoztam a svájci Akademie für Anthroposophische Pädagogik kihelyezett tagozataként működő Antropozófiai Pedagógiai Műhely Waldorf-osztálytanító nappali alapképzésére, majd kertművelés szaktanári képzésére. A hároméves kurzuson remek szakemberektől tanulhattunk. Inspiráló volt felfedezni az íveket és összefüggéseket, és nagyon motiváló volt, hogy szabadságot kaptunk a bennünket foglalkoztató kérdések mélyebb kutatására. Idén februárban kaptam meg a diplomámat. A képzés duális rendszerének köszönhetően az első hetektől kezdve folyamatosan hospitáltunk Waldorf iskolában. A képzés második évében az iskolatitkári munkakört magam mögött hagyva a gyerekekkel kezdtem dolgozni napközis nevelőként és zenetanárként az akkori harmadik osztályban, és a képzéshez kapcsolódó vizsga epochát is náluk tartottam. Rengeteg segítséget, támogatást és bizalmat kaptam az osztályt tanító kollégámtól, aki szintén példaként áll előttem.

A Gödöllői Waldorf Iskolával is hospitálóként találkoztam először, legalábbis személyesen. Ugyanis az osztálytanító képzésen több csoporttársam is gödöllői waldorfos diák volt korábban: nagyon sokat meséltek az iskoláról, mert mindegyikük életében meghatározó szerepet töltött be. Egy egész tanévet töltöttem itt, megismerhettem a tanárokat, a gyerekeket, a szokásokat, az ünnepeket. Hihetetlen nyitottsággal és megtisztelő bizalommal fogadtak a – most már mondhatom – leendő kollégáim. Lehetőséget kaptam arra, hogy tanítási helyzetekben próbálhassam ki magam, és még arra is, hogy részt vegyek a tanári konferenciákon. Nagyon nagy öröm volt, amikor a következő tanévtől két gyermekem is a Gödöllői Waldorf Iskola tanulójává válhatott. Mostanra világossá vált, hogy az én utam is errefelé vezet. Nagyon várom, hogy egy gödöllői első osztályos csapattal kezdhessük meg szeptemberben a közös nyolc évünket. Törekszem arra, hogy azokat az összetevőket is belegyúrva, amiket a számomra példaértékű pedagógusoktól kaptam, egy új, saját kenyeret formázzak magamban, hogy az osztályom majd ebből gyarapodhasson.

Nagyon hálás vagyok a közösség bizalmáért! Ezt a bizalmat és szeretetet az Évszakünnepen történt bemutatásom pillanatában koncentráltan éreztem, és igazán felemelő volt. Köszönöm!”