Az a feladatunk, hogy a gyermek környezetében olyan hatást fejtsünk ki, hogy egészen a gondolatokba és érzületekbe menően a jót, az igazat, a szépet és a bölcset utánozó lénnyé lehessen.
Adventi Kert
Advent első vasárnapján, november 30-án, 17:00 órakor tartjuk iskolánkban az Adventi Kertet. Az ünnep zártkörű, melyre tanítóink és diákjaink nagy szeretettel várják a családtagokat.
A Gödöllői Szabad Waldorf Óvodában december 14-én, a szadai Meseház Waldorf Óvodában pedig december 18-án lesz az Adventi Kert.
Az út Szent Mihálytól karácsonyig a külső fénytől a belső fényhez vezető út: a hullócsillagoktól kezdve, amelyek mint kozmikus szikrák hullanak a Föld szférájába, a lampionok fényén át, amely még kívül, de zárt burokban világít, egészen a gyertyafényben ragyogó karácsonyfáig. Ennek az útnak a karácsonyt megelőző négy hetét nevezzük ádventi időszaknak. Első vasárnapja az, amelyik András naphoz legközelebb esik.
Az ádvent a karácsonyra való lelki felkészülés, a Krisztusra várakozás ünnepe. Jelentése: „az Úr érkezése”. Egyfajta várakozás, melyben esélyt adhatunk magunknak a Vele való találkozásra. Ez a vágy az önmagunkba fordulásból fakad, melyhez megállásra, elcsendesedésre van szükség. Ennek a befelé vezető útnak két szimbolikus megjelenítésével találkozunk az iskolánkban. Az egyik az ádventi koszorú, a másik az ádventi spirál (más néven: ádventi kert). Az ádventi koszorú közismert jelképévé vált az időszak út-jellegének, a hétről-hétre egyre több gyertya meggyújtásával.
Nálunk az első gyertyát ünnepélyesen ádvent első vasárnapján gyújtjuk meg az iskolában, a spiráljárás előtt, az iskola három szintjén elhelyezett nagy koszorúkon. Ezekről a koszorúkról viszik be az osztálytanítók a lángot saját osztálytermük gyertyájához. Ezzel veszi kezdetét a gyerekek spiráljárása, melynek szokását a Waldorf körökben ápolják, és egy csodálatos mélységű ráhangolódás az ünnepre.
Az osztályokban a padlón fenyőágakból formált óriási spirál fogadja a tanulókat, melyen mézeskalácsból vagy aranyszínű kartonból készült csillagok vannak elhelyezve. A spirál közepén egy nagyobb gyertya ég egy kék terítőn. Mellette egy szál vörös rózsa és egy szép kristálykő. Amikor a gyerekek belépnek csak ez a gyertya világít. A félhomályban a terem végében a szülők ülnek és halkan karácsonyi dalokat énekelnek. A gyerekek is leülnek a forma köré helyezett székekre és meghallgatják osztálytanítójuk ádventi történetét. Ezután mindenki egy almába dugott gyertyát kap és egyenként végigjárja az utat a középig, s az ott égő gyertyán meggyújtja a saját kis gyertyáját. Ezt visszafelé jövet elhelyezi a spirálon a csillagok helyének valamelyikére, a csillagot pedig hazaviszi. Ez a kétirányú mozgás kétféle lelkierőt mozgósít: a befelé tartó úton egyedül kell megtalálni utunkat a fényhez, míg kifelé ezt a fényt a többiekéhez tesszük, hogy része legyen a közös fénynek. Így jelenik meg individuális és szociális egy szimbólumban, ami az egész emberiség fejlődésképe is. Először individuális lényekké válunk, hogy aztán saját belső akaratból, egyéni képességeinket a közösségnek bocsássuk rendelkezésére. Az ádventi koszorú soron következő gyertyáit már hétfőnként gyújtjuk meg, együtt az alsó, a középső és a felső tagozaton, az életszakaszukhoz illő mesélés és éneklés után.
Forgács Erzsébet
