Az a feladatunk, hogy a gyermek környezetében olyan hatást fejtsünk ki, hogy egészen a gondolatokba és érzületekbe menően a jót, az igazat, a szépet és a bölcset utánozó lénnyé lehessen.
A művészet fája
CSONGOR ÉS TÜNDE előadás
2013. június 28.
Tudják hol van Gödöllőn a Művészet fája?
A Gödöllői Waldorf Iskola udvarán évtizedek óta Szent Iván napja egy varázslatos időszak. Ezen a napon rendhagyó módon záródik a tanév, a zöld füves-fás udvaron is zajló ünnepen a diákok megkapják a bizonyítványukat, a közösség értékeli nem kevés értékes tagjának munkáját, beszámolnak a sikerekről, a mindig megújuló változásokról, a haladást jelentő küzdelmekről és a várható feladatokra is fel lehet készülni. Gyümölcstálakkal megrakott asztalok és a közös tűzrakás, majd tűzugrás és egy kis szabadtéri színjáték, általában a tanárok által előadott vásári komédia vagy egy-egy mese teszi felejthetetlenné június 24-ét. Erőt adó nap ez, a közösséghez-tartozás mindennél több erőt képes adni tagjainak és az ide látogatóknak is.
Egy nap azonban a közösség még nagyobbra tárta az iskola kapuit. A Waldorf iskolában két éve, az alapítás huszadik évfordulóján volt először az egész város és még nagyobb nyilvánosság számára meghirdetett előadás. Ekkor nem mást, mint Shakespeare: A szentivánéji álom című darabját adták elő az iskola parkosított kertjében, egy hatalmas juharfa körül a tanárokból álló társulat tagjai. Az előadásnak frenetikus sikere volt, egy év múlva a gödöllői Kastélyparkban is megismételték, ahol szintén szűnni nem akaró zúgó vastapssal jelezte a művészetekre fogékony gödöllői közönség: érti és befogadja ezt az előadást, nyitott és felszabadult polgárokként örültek ennek az újításnak, amit a Waldorf iskola tanárai prezentáltak számukra.
Idén azonban – majdnem – megtört a varázs: a sokakat próbára tévő ídőjárási viszontagságok az iskola közösségét sem hagyták érintetlenül. A kegyetlen felhőszakadás, a szűnni nem akaró eső és az erős szél a Szent Iván napi előadást elmosta, amely idén Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde c. darabja lett volna. (A tűzugrást – csodálatra méltó apukák munkájának köszönhetően – limitált módon, de meg lehetett tartani, gyakorlatilag „a lángoló víz” misztikumát élhettük meg…)
De csak „majdnem” tört meg a szép szokások sora, végül is a felhők elkergetése után június 28-án újra nekifutott a közösség az előadásnak, és ez ismét hatalmas sikert aratott!
Azért fontos megjegyeznünk, hogy számtalan baljós árny lebegett az előadás felett: a próbák hol hatalmas kánikulában, hol esőben, de ami még nehezebb, sokszor egy-egy szereplő osztálykirándulása miatti hiányzásával teltek, vagy egyéb emberi nehézségek is sújtották a családos, dolgozóként is megfeszített tempót élő pedagógusokat. Hónapok óta próbáltak, a Nemzeti Színházból kapott szövegkönyvet tanulták meg. Vörösmarty nem könnyű, veretes szövegét úgy ültették át, hogy a jelen lévő alsós gyerekek is megértették az alapműben eredetileg nem túl sok humort, de annál több gubancot.
Ami mindvégéig erőt adott a felnőtteknek, pedagógusoknak: a két gimnazista, a Csongor és Tünde szerepét játszó fiatal, Nagy Zsófi és Begala Dani lelkesedése, komoly munkája és szövegtudása. Végül a legnehezebb holtpontokon is átsegítette őket a közös elszántság: „meg fogjuk csinálni”!
Aztán a péntek esti csendben, egy esős nap utáni hűvösödő estében végre megkezdődött az előadás. „Telt ház volt”, a fa körül felállított több, mint száz ülőhely betelt, és még álltak is, babakocsisok, későn érkezők gyűrűjében peregtek az események.
A ferde ágú, hatalmas juharfa uralta a díszleteket: ágán Balga gubbasztott, míg le nem „esett” onnan, tövénél Csongor és Tünde egymást fájdalmasan kereső romantikus monológjaitól szakadt meg a szív, vagy éppen Mirígy bukkant elő hatalmas töve mögül, ahol gonoszkodva gubbasztott.
A történetet mindenki ismeri, e sorok írójának nem tiszte elmesélni a darabot. De azt igen, hogy a hangulatra nem lehet panasz, tényleg valahol Tündérország és a Föld között voltunk, akik ellátogattunk. A színészek hamar „belakták” a különleges teret, szinte magunk is ott éreztük magunkat a „nagy fánál.”
Az előadást látva kétség sem férhetett ahhoz, hogy kik lesznek az est legviccesebb figurái: a három ördögfiókát alakító matek- és egyéb tanerők nagy sikert arattak kirobbanó és felpezsdítő színes alakításukkal. A zenei aláfestést furulyával, gitárral, dobbal és metalofónnal adták, itt is egy gimnazista diák, Szabó Gergőjóvoltából. A mesebeli hangulatot keltő megvilágítás, fénytechnika most is Vizy Miklósnak volt köszönhető. Az előadók Csongor és Tünde előképét adó széphistória, az Árgyélus és Tündér Ilona szimbólumvilágát az előadás terének minden lehetőségét kihasználva, a zene, a tánc, a színészet összekapcsolásával tárták a nézők elé, akik ezt örömmel fogadták.
Akik ide ellátogattak, azoknak látványos és újszerű, üdítő élményben volt részük. A semmiből előtűnő színészek harsány játékukkal meglepő hatást értek el, a jelmezek megválasztása és a jellemek alakítása is egyaránt telitalálat volt.
Méltó zárása volt a Csongor és Tünde az idei tanévnek, talán Vörösmarty is szívesen látta volna művét ebben a modern, mégis klasszikus köntösben. Jövőre, veletek, ugyanitt? Reméljük, igen!
És végül álljon itt a szereplők névsora:
Csongor:.....Begala Dániel Tünde:.......Nagy Zsófia Balga:.......Szalai Imre Ilma:........Hanczár Angéla Mirígy:......Kecskés Judit Kurrah:......Planicska- A. Eszter Duzzog:......Buga Emő Berreh:......Buth Viki Ledér:.......Benson Barbara Kalmár:......Mirus Katrin Fejedelem:...Mincsik István Tudós:.......Kolinger Margó Éj:..........Györgypál Ildikó
Rendezte: Buga Emő és Kecskés Judit
Lejegyezte
Fülöp Hajnalka