A Lélek Evolúciója a Gödöllői Waldorf óvodában

Különös gyerekek születnek mostanában. Persze erről sokan szóltak, írtak már korábban is (Rudolf Steiner, Werner Kuhfuss, Henning Köhler, Georg Kühlewind). Négy gyermekes szülőként megtapasztalni mégis más, sokkal élettelibb, és valóságosabb. Mitől különösek ezek a gyerekek? Impulzívak, óriási mozgásigényük van (feltéve, ha nem szögezzük őket a tv, vagy a számítógép elé abban az életkorban, amikor még nem elég erősek ahhoz, hogy ellenálljanak). A klasszikus pedagógus azt mondja, nem tudnak tartósan egy féle dologra figyelni. Az ítéleteit visszafogó megfigyelő azt tapasztalja, hogy egyszerre szokatlanul sok dolgot érzékelnek, és kell nekik egy kis idő, amíg a rengeteg információt feldolgozzák, így olybá tűnhet a felszínes szemlélőnek, mint ha mindig fáziskésében lennének, legyen szó bármely érzékszervi észlelésről, viszont olykor zavarba ejtően mély figyelemmel fordulnak látszólag jelentéktelen dolgok felé. A külső szabályokat nem tartják magukra érvényesnek, gyakran nem is értik, mit akarunk tőlük, amikor a mi kis megszokott konvencióinkba próbáljuk begyömöszölni őket. Cserében viszont az őszinteségnek, és igazlátásnak számunkra ismeretlen szintjein járnak.

Gyógypedagógusként feltűnik nekem, hogy egyre több az úgynevezett problémás gyermek: diszlexia, hiperaktivitás, autizmus. Ezek ma a „legdivatosabb” szakkifejezések azokra a gyerekekre, akikkel a jelenlegi pedagógia nem tud mit kezdeni. De nézzünk csak mélyebbre! Miben is van „disz”,  zavar? Valóban a gyermekben, vagy inkább a pedagógiában, amely nem találja az utat a megváltozott érzékeléssel érkező gyermekek tanításához? Valóban a gyermek viselkedése mutat „hiper” túlzásokat, vagy a pedagógiai eszközzé fejlesztett kontroll túlműködése okozza a rendszer zavarait, és a hiperaktív gyerekek csupán erre szeretnék felhívni a figyelmet? Valóban a gyermek az „autseider”, vagy csak arra akarja felhívni a figyelmet, hogy az inkarnációs folyamatok is megváltoztak a lélek evolúciójának korában?

A Lélek Evolúciója zajlik, és valószínűleg ennek a korszakunkban zajló változásnak a tudatos kutatása sok kérdésre választ fog adni, és remélhetőleg hamarosan, gyökeres változást hoz az emberi lény fejlődését leginkább támogató Waldorf pedagógiában is. Gyógypedagógusként, szülőként, és a sors béklyóiból szabadulni akaró önmagam megismerésén dolgozó emberként magam is kutatom ezt a folyamatot.

Az Antropozófia alapvető tanai közül a lélek evolúciós folyamatának megértéséhez feltétlenül ismeretekkel kell rendelkeznünk a Földi ember négyes tagozódásáról (fizikai test, élettest (=étertest), érző test (=asztráltest), Én (=individuum), a reinkarnáció és a karma filozófiájáról.
A krisztológia és a különféle vallási tanok szerepéről az emberiség kulturális fejlődésében (például Buddha szerepe a kereszténység előhírnökeként, a két Jézus-gyermek története), Jézus és Krisztus megkülönböztetéséről, Krisztus második eljöveteléről, érzékszervileg nem érzékelhető formában.
Az érzékfeletti megismerés megszerzésének útjáról. A szellemi lények rendjéről és tevékenységeikről.

Az emberi lényt megalkotó magasabb szellemi lények legrégebben a fizikai testünkön dolgoznak. Hatalmas szellemi lények áldozatából jött létre a fizikai világ évmilliókon át tartó evolúciója során az ember mai fizikai teste, amely a legkomplexebb, és legtökéletesebb alkotás a természetben. A fizikai test képes az anyagi világgal tökéletes harmóniában együttműködni: például kiválasztani, hogy milyen anyaggal kerül kapcsolatba táplálék formájában, saját testébe befogadva felmelegíteni azt, beépíteni a saját test anyagába, a fölösleget kiválasztani, kiüríteni stb. A testi folyamataink nagy része a tudatunktól függetlenül működik. Jelenleg még nem tudjuk akaratlagosan irányítani pl. a vérkeringésünket, a veséink működését, vagy az emésztési folyamatainkat. Az emberi lélek jóval fiatalabb a fizikai testnél. Míg a fizikai test tökéletes, kész rendszer, addig a lélek ma még kialakulóban van. Mondhatni, a próbaüzem zajlik. A minket érő lelki hatások között nem tudunk automatikusan szelektálni. Nincsen lelki orrunk, és benne lelki csillószőreink, hogy a lelkünket ért hatások közül automatikusan kiszűrje azokat a hatásokat, amelyek beszennyeznék a lelkünket. Ezt a szűrést a tudatunkkal végezhetjük el. Nincsen lelki gyomrunk, amely automatikusan megemésztené a minket ért lelki behatásokat, mint ahogyan nincsen lelki kiválasztó szervrendszerünk sem, amely megszabadítana a minket terhelő lelki élményektől. Marad a tudatos önvizsgálat, önismereti munka és a lelki folyamataink folyamatos, tudatos feldolgozása. A Lélek Evolúciójának folyamata, a lelki szerveink fejlesztésének folyamata. Az újabb generációk újabb feladatokkal érkeznek a világba, hogy a Lélek Evolúciójában megtegyék a következő lépéseket. A szülőknek, a pedagógusoknak csak akkor van esélyük felismerni a gyermekek speciális szükségleteit, ha a Lélek Evolúcióján maguk is, tudatosan munkálkodnak. Ebben a munkában legfontosabb eszközként Rudolf Steiner a mindennapos meditációt, és a tudatos önismereti munkát ajánlotta már a XIX. században.

A Gödöllői Waldorf óvodában az elmúlt években kitartó, és következetes munkával épült ki a Lélek Evolúcióján munkálkodó közösség, amelyben a szülők, és pedagógusok egyenrangú munkásai annak a küldetésnek, amit Steiner egy mantrájában, vagy ahogyan ő hívta Spruch-jában így adott át tanítványainak: „A sors béklyóiból, ki mindenkit bilincsbe ver, kiszabadítja magát, az önmagát megismerő ember.”  Az óvodai közösség kezdeményezésében működő csoportokról az óvodában érdeklődhetnek azok, akik szívesen kapcsolódnának a Lélek Evolúcióján munkálkodó, meditációt gyakorló, vagy önismereti munkát végző társakhoz.

Turba Atilla