Az a feladatunk, hogy a gyermek környezetében olyan hatást fejtsünk ki, hogy egészen a gondolatokba és érzületekbe menően a jót, az igazat, a szépet és a bölcset utánozó lénnyé lehessen.
Szent Márton ünnepe
Szent Mihály után még jobban érzékelhető a fogyatkozó külső fény. Nem csak azért, mert a nappalok egyre rövidebbek, hanem azért is, mert a ködös, borongós szürkeségen erőtlenül tör át a napsugár. Novemberben, amikor már Mindenszentek és Halottak napja is elmúlt, a külső, zord világ ellensúlyozására lelki melegségre, szellemi fényre van szükségünk. Szentek sora ad ehhez belső támaszt és erőt. Ahogy követik egymást a naptárban, egy-egy fontos erény megtestesítőjeként készítik elő szíveinket az ádventre. Ebben a hónapban Márton, Erzsébet és Katalin napja van. Közülük Szent Márton az, akit hagyományosan közösségekben is megünnepelnek.
Szent Márton napja november 11., a XVII. század elején még egyházi ünnep volt. A Pannóniában 316-ban született tours-i püspök kultusza hazánkban is virágzott, erről tanúskodnak a róla elnevezett templomok és helységnevek. A korai kereszténység, évfordulójának napját mint az isteni világba való születés napját ünnepelte. Márton az az ájtatos férfi, aki megosztotta köpenyét a fázó koldussal, s ezzel megvalósította az újszövetségi igét: „Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel tettetek, velem tettétek.” (Máté 25, 40.) Ezért lett Márton a keresztény testvéri érzés példaképe. Ezen a napon a Waldorf iskolákban és óvodákban a lampionos felvonulás szokását ápolják. Nálunk sincs ez másként.
A korai szürkületben gyülekeznek az osztályok a színpompás őszi levelekkel és égő lámpácskákkal feldíszített iskolában. A közös terekben óriási, kifaragott dísztökök világítanak. Az osztálytermekben rövid ceremónia után meggyújtják lámpásaikat, melyeket több napon át készítettek az ünnepre, és elindul a menet a közeli parkba. A fák között, távol a város fényeitől vonul hosszú sorokban az iskola diáksága, szüleik és tanáraik kíséretében. Az apró, imbolygó fények sokasága olyan, mintha a csillagos esti égbolt szállt volna alá. Olyan égi erőkről van itt szó, melyek az emberi lélek segítségével akarnak hatni a Földön. Az ember saját fényét viszi a külvilágban eluralkodó sötétségbe.
Utunk során néhány stációnál árnyjátékkal elénk varázsolt élőképekkel találkozunk, melyek Márton életének fontos eseményeit mutatják be. A séta után énekelve visszatérünk az iskolaudvarra, ahol egy nagy tűz körül csoportosulunk. A szülők forró teát és pogácsát osztogatnak. Mi pedig saját pogácsánkat megfelezzük valakivel, mint Márton a köpenyét. Meleg teánkat hörpölgetve még csodáljuk az égbe törekvő szikrákat, majd egy közös énekléssel veszünk búcsút egymástól.
