Az a feladatunk, hogy a gyermek környezetében olyan hatást fejtsünk ki, hogy egészen a gondolatokba és érzületekbe menően a jót, az igazat, a szépet és a bölcset utánozó lénnyé lehessen.
« | 2025 Augusztus | » |
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
---|---|---|---|---|---|---|
28 | 29 | 30 | 31 | 1 | 2 | 3 |
4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 |
11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 |
18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 |
25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 |
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 |
Clear |
Hogyan lehet egy tanítóból gondnok? Először is kellő életkort kell megélni, azután szeretni kell az iskolát úgy, hogy ily módon is, a közelében maradhass. Másodszor, évek alatt fel kell gyűlni olyan gondolatoknak, hogy hogyan lehetne szépíteni, illetve valamilyen rendben tartani, ismerve a körülményeket. Az is fontos, hogy az évek során némi kapcsolatrendszerre is szert tettél.
Még csak félállásban csinálom, mert még tanítok, de szeretném folytatni terveim megvalósítását, például a külső kőborítást, a belső csempe mozaikozást, kerékpár és roller tárolók építését. Kerti padok, szép növények, fák, sármentes lépcsőház, fával fedett tornaterem, biztonság, tisztaság jut eszembe.
A gondnoki munka szépségei, például egy Tér-Erő nap, az igazi munka örömeivel. Mélységei: egy dugulás a mellékhelységekben. Ilyenkor mindig eszembe jut egyik példaképem, Herr Rauer, német matematika tanár, csillagász, aki Wittenben (németországi Waldorf tanárképző) a takarítási napokon mindig a WC-k takarítását vállalta, mondván, ilyen munkát csak olyan ember végezhet, aki elég öntudattal bír, s tudja, hogy várja őt más magasztosabb feladat is az életben.
A többi dolgot meg bízzuk a munkás hétköznapokra, vajon megvalósul legfőbb célkitűzésem? „A Waldorf iskola jó illatú…”