Az a feladatunk, hogy a gyermek környezetében olyan hatást fejtsünk ki, hogy egészen a gondolatokba és érzületekbe menően a jót, az igazat, a szépet és a bölcset utánozó lénnyé lehessen.
Hogyan lehet egy tanítóból gondnok? Először is kellő életkort kell megélni, azután szeretni kell az iskolát úgy, hogy ily módon is, a közelében maradhass. Másodszor, évek alatt fel kell gyűlni olyan gondolatoknak, hogy hogyan lehetne szépíteni, illetve valamilyen rendben tartani, ismerve a körülményeket. Az is fontos, hogy az évek során némi kapcsolatrendszerre is szert tettél.
Még csak félállásban csinálom, mert még tanítok, de szeretném folytatni terveim megvalósítását, például a külső kőborítást, a belső csempe mozaikozást, kerékpár és roller tárolók építését. Kerti padok, szép növények, fák, sármentes lépcsőház, fával fedett tornaterem, biztonság, tisztaság jut eszembe.
A gondnoki munka szépségei, például egy Tér-Erő nap, az igazi munka örömeivel. Mélységei: egy dugulás a mellékhelységekben. Ilyenkor mindig eszembe jut egyik példaképem, Herr Rauer, német matematika tanár, csillagász, aki Wittenben (németországi Waldorf tanárképző) a takarítási napokon mindig a WC-k takarítását vállalta, mondván, ilyen munkát csak olyan ember végezhet, aki elég öntudattal bír, s tudja, hogy várja őt más magasztosabb feladat is az életben.
A többi dolgot meg bízzuk a munkás hétköznapokra, vajon megvalósul legfőbb célkitűzésem? „A Waldorf iskola jó illatú…”