Az a feladatunk, hogy a gyermek környezetében olyan hatást fejtsünk ki, hogy egészen a gondolatokba és érzületekbe menően a jót, az igazat, a szépet és a bölcset utánozó lénnyé lehessen.

Rudolf Steiner

Szent Márton

Az évkör kiemelkedő ünnepe Szent Márton napja. A világban nő a sötétség, és az emberi lény újra átéli a legnagyobb megpróbáltatásai egyikét. Ahogyan a fény egyre kevesebb lesz a napja- inkban Karácsony felé közeledve, úgy távolodik tőlünk a szellemvilág, egy lépést hátrébb lépnek az Angyalaink, hogy szeretetteljes felelősséggel engedjék bontogatni saját tudatosság-szárnyainkat. A felnőtt, énjét birtokló ember számára ez kihívás, és újabb lehetőség a fejlődésre. De mit tehet ilyenkor egy gyermek, különösen a kisgyermek, aki még Isten tenyerén él, s az Angyalok mindennapi játszótársai. Az Angyalok serege hátrébb lép, s a kisgyermek mellett is csak az őrangyala marad.

Márton napján azonban az óvodás gyermekek további segítőtársakat kaphatnak a Föld érzelmi síkjának lakói közül, hogy megőrizzék kis lámpácskájuk, a gyermeki szívük fényét, ameddig megérkezik a kozmoszból a mindent megvilágító, és megváltó Égi Fény. Ők az elementárok, akik a négy elemnek megfelelően a törpék, sellők, tündérek és szalamanderek. A mi kultúrkörünkben a törpék és a manók egyazon elementár lényei. A Föld elem, az ásványvilág, a fizikai test, a gyermek első hét évének fő segítői, alakítói.

Márton napján az óvodások egy mécsesekkel kivilágított erdei úton jutnak el a nagy tűzhöz, ahonnan a kis mécsesek fénye származik. Ez a mécsesekkel kirakott út szimbolizálja a felnőttek számára az elkövetkezendő sötét napokat, míg eljutunk a Karácsony fényéhez. A kisgyermek számára viszont mindez több mint szimbolika. A kisgyermek még nem az intellektusával járja a világ megismerésének útjait.

Ha figyelmesen, felnőtt emberi lényhez illő tudatossággal kísérjük óvodás gyermekeinket a Márton napi lámpácskázáson, átérezhetjük a gyermeki lélek nagy próbatételét, és felfedezhetjük, hogyan töltik tele bátorsággal a manóvárak lakói a gyermeki szíveket, és megláthatjuk, ahogyan a gyermek egész lényével megkönnyebbül, amikor elérkezik a nagy Fényhez az út végén.A kisgyermek számára a mécsesekkel kirakott út a nagy Fény felé szellemi valóság. Nem érti, hanem éli az utat a sötéten át, a Fényig. Ez így önmagában nagyon félelmetes volna egy kisgyermek számára. Így hát út közben ujjongó, és megkönnyebbült gyermeki szívvel fedezik fel az újabb, és újabb Manóvárakat, melyek a sötét úton a szellemvilág erődjeiként adják a segítséget a kisgyermekeknek. A Manók, a Törpék ismerik a Föld titkait, őrzik, maguknál hordják az ásványok erejét, s uralják a létezésnek azt a szintjét, amely kisgyermek számára az első hét évben a legfontosabb. Ki mással találkozhatnának hát a Márton napi fény útjukon, mint a Föld elementárjaival, a Manókkal, a Törpékkel.

Turba Attila, szülő
Megjelent a megújult Dióhéj újság 2013 Adventi számában, az “Egy köpönyeg alatt” c. cikkösszeállításban