Stráma Éva a Werner Kuhfuss kurzusról

RÖVID EMLÉKEZTETŐ
(a teljesség igénye nélkül)

2013. július 13-15.

Gödöllő

Előtörténet:

Óvónők egy kis csoportja 2012. novemberében találkozott Werner Kuhfuss-szal Dunakeszin az óvodában. Ennek a találkozásnak a végén született meg az elhatározás, hogy a csoport – akik Kuhfuss úrnak a Szabad Gondolat folyóiratban megjelent minden írását olvasták és a munkájukhoz nagyon fontosnak találták – szeretne vele ismét találkozni és talán meg is látogatnák őt Németországban az óvodájában.

Jóllehet volt egy időpontjuk februárra és Werner Kuhfuss Stráma Évával minden előkészületet megtett a fogadásukra, egy sorstragédia végül megakadályozta az utazást.

Így született néhány rövid szöveg ennek a csoportnak a számára Wernertől és Évától.

Ezt követően kerestük az új lehetőséget és találtunk egy júliusi időpontot, amikor egy hétvégi programon (Gödöllőn) Kuhfuss úr társaságában és vezetésével együtt lehetünk, dolgozhatunk.

A hétvége:

Csaknem 40 résztvevő dolgozott együtt Werner Kuhfussal ezen a hétvégén a Gödöllői Waldorf Iskolában. Talán a várakozásnak nem megfelelően, vendégünk nem előadásokat tartott. A szavak, amelyeket kimondott, mindig a közös mozgásból, cselekvésből, alkotásból vagy az adott, éppen ott keletkező helyzetből és a kérdésekből születtek meg.

Sűrűsödés és feloldódás. Pont/középpont és periféria.

Néhányan együtt vannak egy térben. Milyen lehetőségek adódnak? Összejöhetnek egy közös találkozási pontban – és eltávolodhatnak egymástól a periféria felé (egészen a falakig).

Hogyan tudjuk átélni, megtapasztalni, megragadni, amiben benne vagyunk, ahol vagyunk, amit teszünk? Hol van, és tulajdonképpen mi a belső pont, egy középpont és mi a periféria?

A testünkkel együtt megyünk bele a szociális életbe, és sok mindent magunkkal viszünk ezzel a testtel a szociális szférába – a nehézségünket, fájdalmunkat és a halált is. De nem csak azt! Sokféle erőt hordoz ez a test, amelyeket magunkkal viszünk minden emberi kapcsolatunkba. Épp ezért meg kell ismernünk ezeket az erőket.

A polaritások (ellentétek) bennünk vannak az első perctől. Ott vannak már a fogantatás pillanatánál: egy hatalmasan ható szellem sűrűsödik össze egyetlen pontba.  Az életünk nem más, mint hogy: az állatnak, egy természeti lénynek és a szellemnek, egy emberi szellemnek össze kell találkoznia, egymásra kell találnia. Ezt a drámát éljük meg a szociális életünkben és az élet minden területén, a feloldás/megoldás pedig csak a művészeten és a játékon keresztül történhet meg.

Gyakorlatok gyapjú labdákkal és bambusz botokkal. Labda és bot. Kör és egyenes. Puha és kemény. Nő és férfi. Béke és háború. Ellentétek. Az emberi élet polaritások között fut. És ez a haladás az időben történik. De az idő nem csupán a múltból fut előre. Van egy szembejövő idő is, ami a jövőből érkezik felénk. Hogyan ismerhetjük meg ezt?

Minden (Kallias) mozgásgyakorlat valami újat mutat nekünk. Vajon képes-e egy ilyen nagy embercsoport minden tagja egy középponton együtt keresztülmenni? Igen! Sikerült. A bennünk élő jó akart segített minket. De nem csak jó akarat és önfeláldozás van bennünk, hanem agresszivitás és egoizmus is. Ezekre is szükségünk van! Mint erőkre az organizmusunk számára.

Sokféle problémával élünk együtt az életünkben. De minden problémának meg van a maga megoldása!

Honnan érkezik a terv az életünkbe? Hogyan és miért alkalmazunk pedagógiai terveket, programokat a waldorf-óvodákban? Honnan és miért született a waldorf-óvodai program? Hol vannak az angyalok? Mi az ő tervük? Hogyan tudjuk azt megismerni?

„Még a legjobb pedagógiai program sem lehet jó egy gyerek számára!” Mit jelent ez? Mindent jól elő kell készítenünk. Mindig képesnek kell lennünk a továbbfejlődésre. Tanulj! Légy művész! Legyél jó festő! Jó szobrász! Zenész! Légy mester! Tervezz meg és készíts elő minden praktikus dolgot és eszközt! Ha program nélkül bizonytalannak érzed magad, félsz, akár programot is csinálhatsz magadnak. Az adhat neked egy magabiztosságot. DE(!) az ajtó előtt, mielőtt a gyermek elé állsz, felejts el minden programot! Ekkor tud a „Semmi” előállni, egy „teremtő semmi”. Csak ebben a semmiben tud az intuíció megszületni. Megszületni a pillanatban. Így leszünk képesek nyitottnak lenni a gyermek felé, a szembejövő idő, a gyermek angyala felé. És csak este, a nap végén szabad az leírnunk, ami történt. Az volt a terv valójában! A terv, amit csak utólag tudunk felismerni.

Minden képességgel rendelkezünk – mint egy kisgyerek. Mi is gyermekek vagyunk. Természetesen az óvónő, a tanár, a szülő felnőttek. De minden felnőttben él egy gyermek! Keresnünk kell és fel kell ismernünk őt magunkban és másokban is. De hogyan tudjuk ezt a felfedezett gyermeki képességet felébreszteni és mozgékonnyá tenni?

Keresd magadban a gyermekkori emlékeket, tapasztalatokat, képeket, érzéseket, gondolatokat! Készíts egy modellt (pl. agyagból) arról, milyen lenne az a tér, amelyben gyerekként jól éreznéd magad!

Nézz körül! Nézd meg, mit látsz magad körül!

Talán találsz egy szép kis kavicsot. Mit mesél neked?  És mit mond, ha ketten vannak? Mit tudnak ők együtt csinálni? Hogyan muzsikálnak? Mit énekelnek neked?  Hogyan keletkezhet belőlük egy művészi alkotás?

Hallhattunk ezen a hétvégén arról az útról, ahogy egy ember, hosszú idő után, a „zsákjában” sok dologgal hozzánk megérkezett. Werner Kuhfuss mesélt nekünk az ő bátor és szabad életútjáról. Megmutatott nekünk néhány fontos „követ”, amiből „utat” lehet építeni ma is – Rudolf Steiner: A szabadság filozófiája, Fridrich Schiller: Levelek az ember esztétikai neveléséhez, Goethe természettudományos szemlélete. És mindennek a középpontjában a játék van. Ahogy Schiller beszélt a „játszó ember”-ről.

Stráma Éva 2013. július 29.

A beszámolót Werner Kuhfuss örömmel olvasta, fogadjátok hát ti is szeretettel, és emlékezzetek jó érzésekkel és gondolatokkal a közösen eltöltött időre! 

Ha szívesen folytatnátok ezt a munkát, illetve pontosabban fogalmazva van erőtök és bátorságotok egy közös munkába belekezdeni Wernerrel (ami azonban nem „csupán” egy pedagógiai területet érintő, hanem egy kultúra teremtő, jövőbe mutató kísérlet lenne), kérlek, jelezzétek!

Üdvözlettel:

Stráma Éva