Leendő elsős osztálytanítónk 2015/16 tanév

A téli Évszakünnep egyik legfelemelőbb pillanata a leendő elsős osztálytanító bemutatása. Erre a nemes feladatra a Tanári Konferencia a 2015/16-os tanévre Richter Beának adta meg a bizalmat, egy olyan kedves kollégánknak, aki már kipróbálhatta magát osztálytanítóként nyolc éven át, jelenleg pedig angol szaktanárként tanítja kisiskolásainkat.

Iskolás koromban a világ legszebb foglalkozásának láttam a magyar-tanárságot. El is döntöttem, hogy én is az leszek majd.

Szüleim “jótanácsára” másfelé kanyarodtam érettségi után, de ezek csak kis eltévelyedések voltak és szerencsére rövid ideig tartottak. 1989-ben több erdélyi tanítóképző megnyitotta kapuit a magyar hallgatók felé, így kerültem a Zilahi tanítóképzőbe, ahol nagyon szerettem a tanulást magát és jól éreztem magam.

Magyarországon kezdtem el tanítani egy borsod-megyei kis cigányfaluban: Csenyétén, egy I.-IV. osztályos kisiskolában. Otthonról nagyon kalandosnak tűnt ez a feladat, de jobb helyen nem is kezdhettem volna a pályafutásomat. Lelkes fiatalokból állt össze itt a tanítói csapat, mindenki tanítani akart a szó legszebb értelmében. Új utakat kerestünk a gyerekekhez, hiszen egészen különleges helyen voltunk, különös gyerekek csudajó iskolájában. Sokmindent tanultam itt, amit semelyik főiskolán nem sajátíthattam el.

A Gödöllői Waldorf iskolában angol tanárként kezdtem, majd a következő évben osztálytantó lettem. Ekkor már a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán a posztgraduális képzés “waldorf diákja” voltam. Nem tudtam pontosan, mit vállalok el, nyolc évre ráadásul, de gondolom, mindenki így kezdi. Életem legszebb évei voltak ezek, persze nehézségek is akadtak, és számtalan gyönyörű pillanat. Nagyon büszke vagyok a volt osztályomra, most is; ha az iskola első emeletére érkeztek, megnézhetitek őket a tablójukon érettségi előtt, értékes, őszinte, nyitott emberek lettek.

Ezt a nyolc évet még Panna lányom nélkül éltem meg, aki a szabadévem után – ami az osztálytanítóknak jár nyolc éves munkájuk után – érkezett életünkbe és azóta is megszínesíti azt. Ő most első osztályos, így talán már elérkezett a pillanat, hogy hét év szünet után az osztálytanítóságban újra nagy fába vágjam a fejszémet. De ne is csapódjon e fejsze a fába, inkább viruljon, nőjön, erősödjön ez a fa az eljövendő évek alatt, és bő termést hozzon, meg árnyékot, oltalmat adjon az arra járóknak.

Richter Beatrice, 2015. január 6.