Az a feladatunk, hogy a gyermek környezetében olyan hatást fejtsünk ki, hogy egészen a gondolatokba és érzületekbe menően a jót, az igazat, a szépet és a bölcset utánozó lénnyé lehessen.
Hiánypótló munkát vesz a kezébe az Olvasó, amikor Vizy Miklós Dióhéjban c. írását kezdi el olvasni. Sok mű, leírás próbálta már – magyar nyelven is – összefoglalni, mi is tulajdonképp a Waldorf, de számomra egyik sem jeleníti ezt meg úgy, hogy közben érezhető legyen: hangulatban, érzésben mit él meg az, aki egy élő Waldorf közösséghez tartozik. Pedig ez is nagyon fontos, hiszen a jó, az igaz és a szép átélése lélekben összeköt, táplál, erőt ad a nehézségek idején, felemel és időről időre ünnepi magasságokban újít meg. Különösképp ajánlom e művet tehát azoknak, akik még csak most ismerkednek a Waldorf-gondolattal.
Miklóssal – akinek lényében mindig ifjúi frissességet és nyitottságot tapasztaltam – hosszú éveken át volt szerencsém együtt dolgozni, s most örömmel láthatom írott formában (talán kimondható) egy életút gyümölcsét. Munkája szép keresztmetszetet nyújt egy-egy tanévről, az egymásra következő évfolyamokról, és egy nyolc éven át tartó periódusról is, jól ráérezve, hogyan lehet néhány, az egyes tanévekből kiemelkedő mozzanatot vagy tantervi elemet jellemezve közel hozni egymáshoz pedagógiát, életet és embert. Mindeközben rápillanthatunk egy emberi életút ösvényeire, egy család életére, és egy osztálytanító megéléseibe, sőt: szép példáját láthatjuk annak, hogy ha az ember arra nyitott, akkor – ahogyan Rudolf Steiner is fogalmazott –, az életben mindenből és mindentől tanulni lehet; még a tyúkoktól is. Miklós írását áthatja a szeretet az élet, a szellemiség, a pedagógia és az ember iránt, s ebből az Olvasó is meríthet: erőt, bensőséges érzéseket, világszemléletet, lelkesedést, ösztönzést. Én is így voltam vele…
Türkössy Szilárd
A borítóra kattintva olvasható a könyv!