Informatikus mérnök – műszaki tanárként végeztem Kecskeméten, ahol a Waldorf pedagógiáról először hallottam, azt hiszem a nevelés történet tantárgy keretein belül. Mikor hallgattam, az az érzésem támadt, hogy bárcsak én is így tanulhattam volna, talán nem utáltam volna ennyire az iskolát! Ekkor határoztam el, hogy gyermekeimet ilyen iskolába fogom járatni.

Ez aztán így is lett. 3 gyermek édesapja vagyok, akikkel ugyan nem élek együtt, viszont igen jó, és a körülményekhez képest igen szoros kapcsolatot ápolunk. Kíra lányom az általános iskolai tanulmányait a Kecskeméti Waldorf Iskolában végezte, jelenleg zenei gimnáziumba jár Kecskeméten, Áhim fiam most kezdte a Regit Budapesten, Roland fiam a Szegedi Waldorf Iskolában harmadikos.

Kb. 10 évvel ezelőtt elkezdtem komolyabban foglalkozni, már nem csak a Waldorf pedagógiával, hanem egyéb, Rudolf Steinerhez köthető dolgokkal. Megismertem a bothmer gimnasztikát, az euritmiát, jártam rövid időre a Naputasoknál egy festőiskolába, megismertem Dr. Varga Mártán keresztül az antropozófus csillagászatot, Dr. Szőke Henrik által az antropozófus orvoslást, Mezei Klári nénin keresztül a biodinamikus szemléletű kertészkedést/mezőgazdálkodást, és sokat olvasok a témában. 2016-ban fejeztem be a Waldorf-pedagógus továbbképzést Solymáron. Szóval egyre nyílt, és nyílik ki ez a világ előttem. 2015-ben úgy éreztem, eljött az idő, hogy a jövő felnőttjeivel, a mai gyermekekkel komolyabban foglalkozzak.

Jelenleg a Kecskeméti Waldorf Iskola másodikos osztálytanítója vagyok. Nyáron a Solymáron végzett évfolyamtársaimmal megalapítottuk a Waldorf Önképző Kört, ahol havi rendszerességgel folytatjuk elkezdett tanulmányainkat. November óta pedig Forgács Erzsihez járok stúdiummunkára.

Szenvedélyem a vitorlázás. Amint tehetem vitorlázok a Balatonon vagy a tengeren.

A képzésen ismerkedtem meg Kedvesemmel, akivel úgy döntöttünk szorosabbra szőjük az életünk fonalát. A jelenlegi osztályomtól fájó szívvel ugyan, de Gödöllőre költözésem miatt, meg kell váljak. Ahogy a döntés nem volt egyszerű, a búcsú sem lesz az, de tudom hogy jól döntöttem, amikor ide jelentkeztem osztálytanítónak, hiszen néhány éve közelebbről is megismerhettem az itt folyó munkát, és nagyon rokonszenvesnek találom az itteni közösséget.

Nagyon felemelő érzés volt a bemutatkozásom és a fogadtatásom is a közösség előtt a téli Évszakünnepen. A kíváncsiság mellett igen nagy örömmel tekintek a jövőbe és várom a hozzám érkező gyermekeket!

Békét és szelet!
Freigang Krisztián